Drukkerként nézni O’Sullivan játékát: kínszenvedés. A snooker nemcsak precizitást és stratégiai gondolkodást követel, de kiegyensúlyozottságot és kitartást is. Az utóbbival pedig az immár ötszörös világbajnoknak komoly gondjai vannak. Depressziója és szenvedélybetegségei újra és újra (évekre) visszavetették, de meccs közben, két ütés közt is le tud sújtani rá saját törékeny egója. A szurkoló tehát figyeli Ronnie-t, ahogyan megállás nélkül fintorog, húzogatja a szemöldökét, és attól fél, O’Sullivan a következő pillanatban összeomlik, és egyetlen golyót sem talál el.

Ennél csak ellendrukkerként kellemetlenebb őt bámulni, mert ha „magánál van”, akkor nincs meccs, amelyet meg ne nyerne. A legelőkelőbb biliárdjátéknak soha sem volt nagyobb tehetsége. A szakértők egyike szerint egyenesen minden idők legnagyobb játékosa ő, és annak, aki ezt megállapította, tisztában kell lennie az erőviszonyokkal: a kijelentés a hétszeres (rekord-) világbajnok Stephen Hendrytől származik.

A jobb kezem a feleségem, a bal a szeretőm: mindkettő megfelelő törődést igényel – mondta egyszer Ronnie, akit kétkezes játéka tesz villámgyorssá. A bal kéz opcionális használatával sok helyzetben el tudja kerülni, hogy a csaknem négy méter hosszú asztalnál elő kelljen venni a hosszabbítókat. A dákóhoz illeszkedő kisegítő alkalmazása nemcsak körülményes, de rontja a pozicionálást is.

Márpedig a snookerjátékos soha nem az aktuális golyó leütésére hajt, hanem a következő ütés előkészítésére. A tökéletes játékhoz egy sorozatban 36 ütést kell bemutatni, kivételes esetben ezért 147 pont (a maximum) jár. O’Sullivan jegyzi a leggyorsabb 147-es break rekordját: a „rakéta” átlagosan kilenc másodpercenként tüzelt a golyókra az alig ötperces világcsúcsnál.

Az utóbbi hetekben a harmincnyolc éves, sokszorosan hátrányos helyzetű családból származó extraklasszis újabb fejezettel bővítette a róla szóló legendákat: egy év kihagyás után végigtarolta a 2013-as világbajnokságot. A hagyományosan Sheffieldben megrendezett vetélkedő különbözik a legtöbb sportág lebonyolítási rendszerétől. Itt kezdetben tíz, a döntőre már tizennyolc játékot (frame) kell nyernie a győztesnek. Egy játék pedig eltart akár fél óráig is. A meccsek így több felvonásban és több napon át zajlanak, folyamatos pszichikai nyomás alatt tartva a feleket. Mélypont nélkül nem lehet átvészelni a mérkőzéseket; a legnagyobb kérdés az, ki mennyire tudja kezelni azt a pillanatot, amikor elfogy a koncentráció, jönnek a hibák, a másik pedig könyörtelenül lecsap rájuk.

Ronnie egy éven keresztül megkímélte magát a snooker borzalmaitól, majd a vb közeledtével – szavai szerint – már annyira elunta magát, hogy elkezdett készülni, hátha sikerül összejátszania a tornán a gyerekek tandíjára valót. Senki nem tudja, mennyi volt a kijelentésből a vicc, mert nem lehet a fintorai mögé látni. Ahogyan az asztal mellett, úgy a sajtó előtt is a szakadék szélén táncoló zsenit adja.

Közben Angliának szép lassan elege lett O’Sullivanből: a szigetországban imádják a snookert és az egyenes karaktereket. Ronnie pedig packázott a közönséggel. Aztán megjelent a vb-n és a házigazdák nem tudtak mit tenni, megint csodálták. A döntőben rekordot jelentő százas sorozatot mutatott be, és esélytelen volt vele szemben Barry Hawkins, az utóbbi évad legjobbjainak egyike, pedig ő tényleg élete formáját nyújtotta.

Úgy fest,RonnieO’Sullivant egyetlen személy győzheti csak le: Ronnie O’Sullivan.

Fekvő testhelyzet