Olyan régen várt a Bajnokok Ligája-serlegre a Győr – meg az egész sportág idehaza –, hogy most ki kellett élvezni a beteljesülés minden másodpercét. Ezért csúsztak végig a pályán a „B közép” iránti tiszteletük jeléül a lányok; ezért rohantak, majd szökkentek föl diadalmas kézrázások kíséretében a pálya közepére felhúzott emelvényre; ezért borultak könnyek közt egymás nyakába; ezért kapták el spanyol edzőjüket, a hátsó sorokban meghúzódó, a csúcson is két lábbal a földön álló Ambros Martint, és dobálták föl farkasüvöltések közepette; ezért csókolgatták a trófeát átszellemülten, akár a szerelmes tinédzserek; s ezért mondott reszkető hangon köszönetet a váratlanul a csarnok közepére betolt óriástortáért a csapat éppen harmincadik születésnapját ünneplő emblémája, a kilencéves korától Győrött kézilabdázó Görbicz Anita.

Bő másfél órával korábban a kisalföldi együttes játékosai felemás érzésekkel sorakoztak az ötezer nézőnek köszönhetően frenetikus atmoszférájú aréna közepén: részint tele önbizalommal, hiszen döntőbeli riválisukat, a Larvik alakulatát már háromszor is elintézték az idén (legutóbb egy héttel azelőtt Norvégiában 24:21-re), részint meg tele kétségekkel, hiszen a társaság (illetve annak elődei) neve mögött hét elveszített európai kupadöntő sorakozott a statisztikákban. Ám amint megjelent a norvég, szerb, montenegrói, brazil és persze magyar klasszisokat fölvonultató társaság a nagyszínpadon, az arcokon látszott: most nem lesz mese.

Vagyis hát: éppen hogy mesebeli módon kezdődött a mérkőzés, mert a győri kapuban Katrine Lunde transzközeli állapotban „szemaforozott”, és kivédte honfitársai szemét, elöl pedig válogatottbeli társa, Heidi Löke csinálta a kunsztokat a beállós pozíciójában, míg Jovanka Radicsevics a jobb szélről lövöldözte a gólokat mindenre elszánt tekintettel. A túloldalon Hammerseng, Edin, Breivang, Riegelhuth és a hálót őrző Leganger csak nézett, mint a moziban, hiszen a vetélytárs díszelőadást tartott, minek nyomán a hetedik percben már 5:1-re vezetettek a hazaiak, s hiába kért időt Ole Gustav Gjekstad, a Larvik trénere, a folytatásban nem csökkent, hanem nőtt a differencia.

Olyannyira, hogy bő negyedóra múltán, 9:2-es állásnál azt rögzíthettük: az összesítésben már tíz góllal vezet a Győr. A trófea ott „feszített” a zsűriasztal mögött, de mi máris úgy éreztük: itt van a „mi” kezünkben. A folytatásban alábbhagyott valamelyest a lendület, s átmenetileg magához tért a publikum az édes álomból. Annál nagyobb baj azonban nem történt, mint hogy a vetélytárs három gólra megközelítette a házigazdát (11:8), sőt a hajrában nyújtott produkcióval a magyar bajnok szépen keretbe foglalta az első félórában történteket, így a térfélcsere előtt 13:8-as győri vezetés állt a táblán.

Egyetlen percig nem érezhettük a második félidőben sem, hogy gond lehet; akkor pláne nem, amikor újabb kilenc perc múltán – elsősorban Radicsevics, Szepesi és Görbicz, na meg Lunde prolongált parádéjával – 17:10-es vezetést mutatott az eredményjelző. Noha a norvégok a továbbiakban rendre megpróbáltak kibukni a víz alól, s rokonszenves akarattal küzdöttek a kilátástalan helyzetben is, csak annyit értek el, hogy a finisben beérték ellenfelüket (22:22). De végül nem csak a kupáról, hanem a győzelemről is lemaradtak: az ETO 23:22-re nyert, így kettős sikerrel hódította el a trófeák trófeáját.

Az együttes – a hazai professzionális sport talán legerősebb, legtudatosabban fölépített bástyája – története csúcsára ért, s már nem volt más hátra, mint a féktelen ünneplés. (Győrött is, ahol több ezren fogadták az együttest a Városháza előtt.) A Bajnokok Ligája serlege 1999, vagyis a Dunaújváros tizennégy esztendővel ezelőtt aratott diadala után érkezett vissza Magyarországra, s ha a Kisalföldön ott folytatják, ahol szombaton abbahagyták, még az is lehet, hogy egy darabig nem is viszi el innen senki azt...

Út a győzelemig

Csoportmérkőzések: Podravka Koprivnica (horvát) 24:19 (otthon), 29:22 (idegenben), Jolidon Cluj (román) 30:25 (i), 37:26 (o), Krim Ljubljana (szlovén) 31:20 (i), 29:22 (o).

Középdöntő: Buducsnoszt Podgorica (montenegrói) 27:17 (o), 22:21 (i), Randers (dán) 25:18 (i), 32:24 (o), Larvik (norvég) 24:18 (i), 30:24 (o).

Elődöntő: Oltchim Valcea (román) 24:22 (i), 24:25 (o).

Döntő: Larvik 24:21 (i), 23:22 (o).

Martin, a légtornász