Az immár hússzoros bajnok MU és Sir Alex szerda reggeli bejelentése félnapos lázas találgatásnak vetett véget. A visszavonulásról szóló első pletykák a „vörös ördögök” keddi évi rendes golfnapja után érték el a The Daily Telegraphot, majd a többi lapot és hírcsatornát. A sajtó és a szurkolók nem akartak hinni a szemüknek és fülüknek, mert Ferguson még a vasárnapi – igaz, a Chelsea 1-0-ás győzelmével zárult – Premier Ligatalálkozóra készült programfüzetben is hangoztatta: nem készül elköszönni „ígéretes csapatától”. Gyanús volt azonban, hogy kiderült: elkerülhetetlen csípőműtétjét röviddel az új évad kezdete előtt végzik el.

A skót orákulum 1986. november 6-án vette át a United kormányrúdját Ron Atkinsontól. Bár kezdetben nem volt minden fenékig tejföl, az 1999-es triplázás (bajnoki cím, BL-diadal, FA Kupa-győzelem) után lovaggá ütött edző összesen tizenhárom bajnoki aranyéremhez, két BL-, öt FA Kupa- és négy Liga Kupa-elsőséghez segítette az észak-angliai gárdát. Távozásával kapcsolatban a következő nyilatkozatot adta ki: „Nagyon sokat gondolkoztam visszavonulásom időpontjáról, és úgy érzem, itt a megfelelő pillanat. Fontos számomra, hogy a szervezetet egészséges állapotban hagyjam hátra, és azt hiszem, ezt most nyugodtan elmondhatom a csapatról. A bajnoki címet elnyerő keret minősége, a különböző korosztályok egyensúlya biztosítékot jelent arra nézve, hogy a sikersorozat a legmagasabb szinten folytatódhat. Az utánpótlás struktúrája révén a hosszú távú jövő is garantált.”

Ahogyan az Oscar-díjak átadása, úgy Sir Alex búcsúja is elképzelhetetlen volt köszönetmondások nélkül. A hetvenkettedik születésnapját szilveszterkor ünneplő mester elsőként a feleségétől, Lady Cathytől és a család többi tagjától kapott szilárd támogatás előtt adózott, majd a játékosok, az edzők és asszisztensek, a menedzsment és az amerikai tulajdonosok, a Glazer család odaadását és professzionalizmusát emelte ki. Külön hála illette meg a szurkolókat, akiknek rajongása „majdhogynem megszégyenítő” volt.

A „meghalt a király, éljen a király” gondolat jegyében a brit futballtörténet legsikeresebb edzőjének nyugalomba vonulásáról szóló drámai bejelentés után azonnal megkezdődtek a találgatások az utód személyéről.

A legesélyesebb jelölt David Moyes, aki az Evertont a Manchester United-nél lényegesen szerényebb anyagi kö rülmények között is az élmezőnybe juttatta, és jó ideje ott tartja. Az ötvenedik életévét a napokban betöltő rokonszenves trénerrel a Manchester United skót vonala is folytatódna. Ám a manchesteri fejekben megfordulhat José Mourinho megnyerése is, különösen annak fényében, hogy a Chelsea-vel folytatott tárgyalásai – a hírek szerint – megrekedtek. Roman Abramovics, a kékek tulajdonosa nem kíván több mint 17 millió font bánatpénzt fi zetni a Real Madridnak a „Special One” szerződésének megszakításáért. Úgy tudni, nincs egyetértés a portugál „guru” munkáját segítő személyzet alkalmazásával kapcsolatban sem. Mourinho és Sir Alex egyébként mindig is a legnagyobb tisztelet és megbecsülés hangján beszélt egymásról.

Ferguson teljesítményét szerdán David Cameron kormányfő is „rendkívülinek” nevezte. A manchesteriek számára pedig némi vigasz, hogy Sir Alex nem távozik a klubtól: az igazgatóság tagjaként és a United „nagyköveteként” továbbra is az MU ügyét szolgálja.

Névjegy

SIR ALEX FERGUSON Született: 1941. december 31., Glasgow.

Klubjai játékosként: Queen’s Park, St. Johnstone, Dunfermline, Glasgow Rangers, Falkirk, Ayr United.

Klubjai edzőként: St. Mirren, Aberdeen, Manchester United. (Mielőtt Manchesterbe szerződött, az Aberdeen mellett a skót válogatottat is irányította.)

Az Aberdeennel: skót bajnok háromszor, skót kupagyőztes négyszer, KEK-győztes egyszer.

A Manchester Uniteddel: angol bajnok 13-szor, FA Kupa-győztes ötször, Liga Kupa-győztes négyszer, BL-győztes kétszer, klub Világ Kupa-győztes kétszer, KEK-győztes egyszer.

Manchesteri mérkőzéseinek száma: 1498 (894 győzelem, 337 döntetlen, 267 vereség).

„Az angol futball szomorú napja”

Az amerikai elnökön és az ENSZ főtitkárán kívül a nemzetközi politikai és sportvilág kevés vezetője hagyta ki az alkalmat, hogy kommentálja Sir Alex Ferguson visszavonulását. David Cameron mellett elismerését fejezte ki Ed Miliband, az ellenzék vezére is, aki „büszke embernek, nagy edzőnek, elkötelezett munkáspárti támogatónak” nevezte a trénert, hozzátéve: „Sir Alex soha nem merül feledésbe”. Alex Salmond, a függetlenségéért küzdő Skócia autonóm kormányfője szerint a szakvezető „bámulatos karrierjét” nem a Manchester Uniteddel, hanem a „kevéssé csillogó” Aberdeennel elért sikerei bizonyítják. Ferguson 1978 és 1986 között volt a skót gárda trénere, és ez alatt az idő alatt meg tudta törni a glasgow-i óriások, a Celtic és a Rangers dominanciáját. (Az 1983-as KEK-döntőben pedig felülmúlta a Real Madridot.)

A United közösségéből az angol világbajnok Sir Bobby Charlton méltatta elsőként a leköszönő trénert, akinek 1986-os kinevezését saját érdemének tekinti. Azon kívül, hogy „fantasztikus edzőként” írta le, az élő legenda elmondta: „Alex képes az éjszaka közepén felkelni, és ötszáz kilométert utazni, amikor azt gondolja, talált egy iskolás fiút, akit érdemes szerződtetni. Imádja a játékot, és nekünk a klubnál igazából nem is hagy semmilyen feladatot.” Ferguson korábbi sztárjai közül szót kért Cristiano Ronaldo, aki 2003 és 2009 között játszott a Unitedben. „Köszönöm, főnök” – írta a Real Madrid portugál bálványa, feltéve a Twitterre egy közös fotót is. A holland Ruud van Nistelrooy, a United korábbi középcsatára így nyilatkozott: „2001–2006, 219 mérkőzés, 150 gól a futballtörténet legsikeresebb edzőjének irányítása alatt. Különleges privilégium volt.” A tulajdonos fivérek, az amerikai Joel és Avie Glazer szerint „Ferguson elszántsága, becsvágya és a klub iránti elkötelezettsége rendkívüli és példátlan. Egyedülálló szakvezető, ugyanakkor csodálatos személyiség is.”

Az angol válogatott szövetségi kapitánya annak ellenére nevezte „az angol futball szomorú napjának” Sir Alex döntésének szerdáját, hogy többször – nemrégiben Rio Ferdinand távolmaradása miatt – összerúgta vele a port. Roy Hodgson „egy éra végét” emlegette, hiszen „senki nem lesz képes utolérni Fergie eredményeit, odaadását, szorult helyzetben lévő kollégái iránti segítőkészségét és csapatépítő képességét”. Sepp Blatter, a FIFA elnöke „a legkiemelkedőbb személyiségek egyikének” nevezte Sir Alexet a világ labdarúgásában, míg Michel Platini, az UEFA elnöke olyan edzőtől köszön el, aki „nemcsak Angliában és Skóciában, hanem Európában és azon túl is óriási mértékben hozzájárult a futball tekintélyének emeléséhez”. Nem takarékoskodott a jelzőkkel a Premier League vezérigazgatója sem. Richard Scudamore szerint az elit liga „sok jelentős játékost, mesteredzőt és csapatot látott, ám senki nem játszott nagyobb szerepet a Premiershipben, mint Sir Alex Ferguson. Szenvedélye, ambíciója, tehetsége és előrelátása nem pusztán a Manchester Unitedet formálta mai alakjára, hanem a labdarúgás egészére rányomta bélyegét.”

Micsoda pálya!