A 12-0-ás rekorddiadal nyomán a gárda huszonegy győzelemmel és egy döntetlennel, száztizenegy szerzett góllal áll a tabella élén, a feljutása mégsem biztos, mert – az új kiírás szerint – osztályozót kell játszania az NB III legjobb hatodik helyezettjével.

Kiss Sándor klubelnök azonban így sem szomorú (sőt), elvégre harmadik generációs ebesi, bár fővárosi is: egy budapesti ingatlanfejlesztő cég tulajdonosa. Ennek köszönhető, hogy a négy és fél ezer lakosú község sportkörének figyelemre méltó évi költségvetése 17 millió forint, s hogy van az együttesnek néhány olyan játékosa, aki a labdarúgásból él. A többség persze amatőr: a középhátvéd Fülöp András például detektív (de igyekszik nem a labda után nyomozni), az irányító középpályás Nagy Zsolt mezőgazdasági vállalkozó, a csapatkapitány Szabó Gábor pedig mérnök a klubelnök vállalatánál.

Na, őt próbálja meg Szabó László edző kihagyni!

Igaz, a csapat korántsem tizenegy játékosból áll: legutóbb is mind a hét cserelehetőséget kihasználta a tréner. Az azért nem írható, hogy pályára lépett boldog-boldogtalan, az utóbbi lelkiállapotú futballista ugyanis még véletlenül sincs a gólokat üzemszerűen termelő gárdában. Pláne, hogy az eddigi legjobb ebesi eredmény a negyedik helyezés volt a „megye egyben”. Most viszont bajnoki ünnepre készül a 300-400-as törzsközönség, amely nagy hangon fújja a DVTK-nak is dolgozó miskolci Rubicon együttestől megrendelt klubindulót.

Az igazi kapcsolat azonban nem Diósgyőrrel, hanem a Ferencvárossal van: Kiss elnök nagyapja, aki alapító tagja volt az ebesi egyletnek, 1961-ben lemérte az Üllői úti pálya hosszúságát és szélességét, majd ugyanakkorára építette a helyi játékteret. Nagy fájdalmára Albertet, Mátrait, Rákosit nem tudta Ebesre csábítani... Az unoka, aki a helyszínen tekintette meg a Bayern–Barcelona BL-elődöntőt, már Pep Guardiolát szerződtetné, ám ő – sajnos – elígérkezett Münchenbe...

A klubelnök egyébként gyakran jár a határokon túl, de nem a labdarúgással kapcsolatban. Több éve már külföldre – főként Svájcba – utaztat olyan beteg gyerekeket, akiket itthon nem tudnak meggyógyítani. Mondani sem kell: ha bármelyik kislány vagy kisfiú felépül, az többet ér nemhogy 111, de 1111 gólnál is. A tulajdonos kórházakat, óvodákat is támogat – legújabb akciója az, hogy telepíteni küld virágokat száz magyarországi óvodának –, és közben minden korosztályban szervezi az ebesi labdarúgást: a klubban már nyolcvan gyerekkel foglalkoznak.

Lesz mivel büszkélkedni abban a helyi panzióban, ahol az évad végi összejövetelt tartják majd. A fogadót úgy hívják, ahogyan az ebesiek a csapatot.

Arany Oroszlánnak.

Domokos Attila „százados”