Nagy dobás
Szombaton emlékezetes módon ünnepelte a közönség a jégkorong-válogatott divízió I-es vb-bronzérmét a Papp László arénában. Hasonlómiliőt vár a cselgáncs Eb-n is?
Olyannyira, hogy a hokisok dobokkal felszerelt vezérszurkolóit meg is hívtuk az eseményre. Több válogatott dzsúdós társaságában a helyszínen drukkoltam a győztes mérkőzéseken, a hangulat magával ragadott bennünket is.
Ám Szuper Levente és kollégái meccsein nyolcezren gyűltek össze a nézőtéren. Kétlem, hogy ennyien jegyet vásárolnak a cselgáncsviadalra.
Csakhogy üres lelátók előtt nincs értelme világversenyt rendezni. Ezért elhatároztuk, hogy igyekszünk megtölteni a szektorokat, s a sportállamtitkárság a segítségünkre sietett. Ennek köszönhetően minden versenynapra ötezer hozzánk kötődő vendég érkezik az arénába: utánpótlás-sportolók, szülők, pedagógusok, trénerek. Mindemellett alkalmanként kétezer belépőt szeretnénk értékesíteni, s ha sikerül, akkor telt ház várja majd a dzsúdósokat. Ennek különös jelentősége van, mert az isztambuli Európa-bajnokságon megtapasztalhattuk: hiába a tökéletes szervezés, a fantasztikus létesítmény, ha a lelátó kong az ürességtől.
A kontinensvetélkedő plakátjain a londoni olimpián érmes magyar versenyzők láthatók. Fölteszem, nem véletlen, hogy az ötkarikás játékokat követő Eb-re pályáztak.
Tényleg nem. Lett volna lehetőségünk az olimpia előtti Európabajnokság rendezésére kandidálni, ám nem akartuk ellőni a puskaport. Nem titok: bíztunk a jó londoni szereplésben, s úgy véltük, a hazai rendezésű versennyel kiaknázhatjuk az érmeknek köszönhető kiemelt figyelmet.
Eddig beigazolódtak e várakozásaik?
Teljes mértékben. A cselgáncs reflektorfénybe került, olyan politikai, kulturális, gazdasági vezetők álltak mellénk, akiknek szerepvállalására korábban nem is gondoltunk. Nem szólva arról, hogy eddig sem volt gondunk a toborzással, de a nyári csúcsverseny után minden korábbinál többen jelentkeztek edzésre. Jellemző, hogy amikor hazaérkeztünk Angliá ból, több családi videót is kaptunk, amelyen kisfiúk és kislányok cselgáncsoznak, és Csernoviczki Évát vagy Ungvári Miklóst utánozzák.
Nem csupán a média, de a kormány is kitünteti figyelmével a sportágat: úgy tetszik, egymilliárd forintot kapnak sportfejlesztési programjukra. Mire költi a szövetség a korábban elképzelhetetlen nagyságú támogatást?
Fantasztikus ez az összeg, amelyből megannyi tervünket megvalósíthatjuk. Ám a summát segít kontextusba helyezni, ha megemlítem: ez a ráfordítás éppen a fele az angol szövetség évi költségvetésének, hogy a francia vagy a japán büdzséről ne is beszéljünk. Ez természetesen nem panasz, elvégre arra már korábban sem volt okunk. Az öt-tíz élversenyzőnkre költött pénz nagyságrendje eddig sem maradt el a nemzetközi elitétől. Éppen ezért ezt a pénzt nem a meghatározó emberekre, hanem a második vonalra, az utánpótlásra, valamint a létesítményfejlesztésre szánjuk. Régiós központot hozunk létre Cegléden, beszállunk egy miskolci projektbe, felújítjuk a Honvéd, a KSI és az Újpest bázisát. Elindulhat az iskolai program, melynek keretében testnevelő tanárokat képzünk alapfokú cselgáncsoktatókká, az intézmények tatamit, valamint dzsúdóruhákat kapnak. Negyven főállású edzőt alkalmazhatunk, aki felel a program összehangolásáért, s kiemeli a tehetségeket. Eljött az építkezés ideje, amihez ideális alapot ad, hogy a cselgáncs jól szerepelt Londonban. Most fordult elő első alkalommal, hogy nem szerepelt azon a listán, amely a veszélyeztetett sportágakat sorolja fel.
Ha ilyen jól teljesít a sportág, miért van szükség komoly, reformértékű szabályváltozásokra?
Most olyan időszakot él a dzsúdó, amikor lehetősége van a kísérletezésre. A módosításokat hosszas egyeztetések előzték meg, s bízunk a reformokban. Már csak azért is, mert a cselgáncs az utóbbi években rátalált a helyes útra, a sportág legszebb hagyományaihoz méltóan akciógazdaggá vált. Ennek köszönhetően elképzelhető: 2016-ban már a csapatverseny is szerepet kap az olimpiai programban. Most újabb próbát teszünk, hogy a mérkőzések még látványosabbá váljanak. Ha a teszt sikeres lesz, akkor Rióig már nem várhatók változtatások; ha nem, akkor elvetjük a javaslatokat.
Azért fölteszem, a szabályváltozások sikerétől még nem lenne felhőtlenül boldog vasárnap este.
Papagájként ismételgetem: akkor lennék elégedett, ha a magyar csapat minden színű éremből gyűjtene legalább egyet. De a legfényesebből inkább többet.
A program és a magyar résztvevők.
Csütörtök. Nők, 48 kg: Csernoviczki Éva, Erdélyi Lilla. 52: Maros Barbara. 57: Karakas Hedvig, Szabó Katinka. Férfiak, 60: nincs magyar versenyző. 66: Gorjánácz Zsolt, Zámbori Bence.
Péntek. Nők, 63: Baczkó Bernadett, Gercsák Szabina. 70: Szabó Franciska. Férfiak, 73: Ungvári Attila, Ungvári Miklós. 81: Csoknyai László, Krizsán Szabolcs.
Szombat. Nők, 78: Joó Abigél. +78: nincs magyar versenyző. Férfiak, 90: nincs magyar versenyző. 100: Cirjenics Miklós, Farkas Bálint. +100: Bor Barna. Vasárnap: női és férficsapatverseny (Magyarország).
