Kanadai táblázat: 1. Magyarország
- Mióta alkotnak egy párt a jégen?
- Valamivel több mint két esztendeje játszunk együtt, s tavaly novemberben már megnyertük az országos bajnokságot. Külön-külön is értünk el sikereket: Dóri a juniorválogatott tagjaként ezüstérmet szerzett múlt évben a prágai Európa-bajnokságon, én pedig a budapesti Westbay SC csapatával nyertem országos bajnoki címet.
- Kanadában miben bíztak?
- A hivatalos cél a negyeddöntőbe jutás volt, de reménykedtünk az éremszerzésben. A kiemelés a tavaly Törökországban rendezett világbajnokságon elért eredmények alapján zajlott. A lehető legnehezebb, az úgynevezett halálcsoportba kerültünk, ám a rendező – és curlingnemzetként számon tartott – Kanadát képviselő kettős, a vb-ezüstérmes női versenyzővel felálló orosz páros, továbbá a kínaiak ellenében is nyerni tudtunk. A tornán egyetlenegyszer, a címvédő svájciaktól kaptunk ki. Noha a rendkívül erős ellenfelek nyomás alatt tartottak bennünket, egy-egy győzelem után mindinkább elhittük, hogy képesek vagyunk az elsőség megszerzésére.
- A svájciak elleni mérkőzés még a döntőnél is nehezebb volt?
- Mindkettő roppant szorosan alakult. Az alpesiek csupán egy kővel voltak jobbak nálunk, a svédek pedig három kővel is vezettek ellenünk. Ám erős összpontosítással kiharcoltuk az extra endet – ha úgy tetszik, a hosszabbítást –, amely előtt azzal biztattam Dórit, a mezőny legjobb női játékosát, hogy a találkozó során már kétszer is sikerült megfordítanunk az állást. A ráadásban aztán a rosszul sikerült első dobásom után úgy gondoltam, veszítünk, a svédek azonban eltaktikázták magukat, így az utolsó dobásom után megint fordult a kocka.
- Felfogták-e már, mit értek el?
Az biztos, hogy a szám eddigi legnagyobb magyar sikere Nagy György és Szekeres Ildikó vb-ezüstérme volt 2009-ben. Ezt múltuk felül, és eredményünk kedvezhet a sportág hazai népszerűsítésének. Amúgy nem találunk szavakat, Dóri még most sem hiszi el, hogy világbajnok lett.
- Lesz idő „megemészteni”, míg elrepülnek végre Kanadából, és földet érnek itthon.
- Nem csupán a haza-, hanem az ideutazásunk is kalandos volt: Torontóban lekéstük a Frederictonba tartó járatot. Ám nem maradtunk le semmiről: azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy beérkeztünk.
