Álomvilág-bajnokság
Ma már történelem, hogy Rich Chernomaz szakvezető játékosai az utolsó napon 1:0-ra legyőzték Japánt azt követően, hogy a kazahok, ahogyan azt sejteni lehetett, elintézték az olaszokat (3:0), s ezzel a magyarokat már szombat esti föllépésüket megelőzően „kiejtették”. Bár kétségkívül elismerésre méltó – mi több: igazi sportemberi kvalitásokra utal –, hogy a fiúk valós tét nélküli találkozón is képesek voltak összeszorítani a fogukat, és legyűrni az ázsiai riválist, a lényegen ez a három pont már nem változtatott: az egymást követő negyedik világbajnoki sorozatban is álom maradt az A csoportba kerülés.
„Ez a realitás, a harmadiknál jobb helyezésben illúzió volt reménykedni” – olvasni, hallani azóta itt is, ott is, és bár nyilván van igazság e rezümében, azt azért rögzítsük utólag: látszólag nem sokon múlott. Vagy a sors tetemrehívása helyett inkább azt dokumentáljuk: csak „rajtunk” múlott.
Amennyiben a múlt hétfőn Dél-Korea ellen kevésbé „nagyvonalú” játékot produkál a már 4:1-re is vezető társaság a harmadik harmadban, s ha akkor csak tizedakkora tűz sugárzik az arcokról, mint két nappal később, a kazahok elleni, sokáig emlékezetes meccsen; vagy ha az olaszokkal szemben nincs a megszámlálhatatlan bántó technikai hiba, ha a ziccereket nem elizgulják, hanem belövik Sofron és társai, akkor tegnapelőtt este a Papp László arénában a pezsgődugók durrognak, s nem a szurkolók pufognak. Kívülről úgy látszott (csalfa módon?), hogy csak egy kis plusz kellett volna, csupán előrébb kellett volna tolni egy lépéssel a cipőt a küszöbről, s most nem azzal vigasztalnák magukat az annak idején a Kisstadion jeges lépcsőjén megismerkedő örök hokibarátok, hogy ez a realitás.
Még ha tényleg ez is. Mert alig több mint száz felnőttkorú jégkorongozóból kész csoda olyan válogatottat verbuválni, amely jó eséllyel pályázhat az első két hely valamelyikére abban a mezőnyben, amelyben a hétről hétre az orosz profi ligában edződő klasszisokkal, vagy az időtlen idők óta az élvonal és a második kategória között ingázó olaszok hirtelenjében itáliai felmenőket találó, Észak-Amerikából honosított spílereivel kell versenyezni. És mégis: majdnem megtörtént az, ami eddig csupán egyetlenegyszer, öt éve, Szapporóban sikerült.
Ez a „majdnem” fáj most mindenkinek, mondjon bárki bármit is. Mint a kiskölyöknek, aki nem kapta meg azt az ajándékot, amelyet már kinézett magának, s egy héten át naponta odanyomta az orrát a kirakat üvegéhez. A bolt most egy évre bezár. Bár a további szerződtetésében bízó Chernomaz amondó, az elkövetkező időben „alacsonyabbra kell helyeznünk a lécet”, kétségünk se legyen felőle: az álmodozást illetően jövőre minden kezdődik elölről. Ez az igazi realitás.
Jövőre, veletek...
A 2014. évi divízió I-es vb A csoportjában a magyarok, a japánok és a dél-koreaiak mellett a kategória B osztályából feljutó ukránok biztosan ott lesznek. A további két helyet az élvonal májusi világbajnokságán kieső együttesek foglalják el az egyelőre ismeretlen helyszínű tornán.
Eredmények: Magyarország–Japán 1:0, Kazahsztán–Olaszország 3:0, Dél-Korea–Nagy-Britannia 4:1.
A végeredmény: 1. Kazahsztán 12 pont, 2. Olaszország 12, 3. Magyarország 10, 4. Japán 6, 5. Dél-Korea 5, 6. Nagy-Britannia 0. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött.) A kazahok és az olaszok jövőre a világbajnoki A csoportban, a britek a divízió I B osztályában szerepelnek.
