A posztszocialista országokban mind ez idáig egyedülálló példa lázba hozta a Sme című pozsonyi napilap munkatársait, akik a szlovák élvonalban futballozók javadalmazására voltak kíváncsiak.Tizenkét klubot kerestek meg, ezek közül négy arra hivatkozott, hogy a hatályos szerződések tiltják a bérek és a jutalmak nyilvánossá tételét, míg további öt válaszra sem méltatta az érdeklődőket.

Három helyen viszont úgy érezték, hogy nincs takargatnivalójuk. Így aztán kiderült, hogy északi szomszédunknál az idei bajnokságot toronymagasan vezető pozsonyi Slovanban keresnek legjobban a játékosok. A klub idei költségvetése meghaladja az ötmillió eurót, ebből 60-65 százalékot fordítanak a juttatásokra. A szűkebb kerethez tartozó labdarúgók havi alapbére 1167 és 10 833 euró között mozog; ehhez különböző bónuszok járulnak. A húzóemberek bankszámlája tehát évente akár 300 ezer euróval is gyarapodhat. A bajnoki címért fejenként átlagosan 10 ezer eurónyi prémiumot ígértek a csapat tagjainak. Ivan Kmotrik, az édesanyja révén csallóközi gyökerű, magyarul is jól beszélő, évekkel ezelőtt az FTC megvásárlásának gondolatával is kacérkodó milliárdos nem fukarkodik. Több évtizede álmodozik arról, hogy európai viszonylatban is ütőképes csapatot épít. Egyelőre csupán részsikerekkel – de nem akármilyenekkel – büszkélkedhet. Korábbi csapatával, a pozsonyligetfalui Artmediával 2005-ben eljutott a Bajnokok Ligája csoportköréig. Aztán megvette a jóval patinásabb Slovant, amellyel egyelőre csak az Európa Ligáig kapaszkodott: a csapat másfél éve túljutott az AS Román (1-0, 1-1), de aztán – az Atlethic Bilbao, a Salzburg és a PSG társaságában –egyetlen pontot szerzett csoportjában. A nagy dobbantást most nyárra és őszre tervezi a rendíthetetlenül derűlátó tulajdonos. Cseh, argentin és afrikai légiósokból, továbbá a hazai klubokból összeverbuvált kompániával törne ki a szlovákiai futballsivárságból, és a BL-ben szeretne muzsikálni.

Odahaza egyetlen vetélytárs akad, a Slovannál mintegy félmillió euróval kevesebből gazdálkodó Zilina, amely alig fél évtizede már felkúszott arra az európai magaslatra, amelyről most a pozsonyiak álmodoznak. Hazai viszonylatban a zsolnai zöld-sárgák sem keresnek rosszul: a szűkebb keret tagjainak alapbére havonta négyötezer euró körüli, a topjátékosok átlagosan 7083 eurót kapnak. A győztes mérkőzések után az alapbérek ötven százalékát oszthatja ki az edző az általa meghatározott kulcs szerint. Huzamosabb ideje mégis döcög a közép-szlovákiaiak szekere, hiszen az utóbbi két esztendőben már a BL második selejtezőkörében elbúcsúztatta az együttest egy izlandi, majd egy izraeli „nevesincs” ellenfél. A bajnokságban jelenleg tizenhárom pont a zsolnai hátrány a Slovannal szemben. Már az a Senica is megelőzte a csapatot, amely tavaly az MTK-t ejtette ki az EL kvalifikációs szakaszában. Az erdőháti kiscsapat évi költségvetése alig hárommillió euró. Az edző minősítése alapján négy kategóriába tartozó kerettagok havonta 1200, 2000, 3000, a legjobbak 4000 eurót kapnak. A győztes mérkőzésért átlagosan további hatezret oszthat szét saját belátása szerint a szakvezető. A titkolózó klubok kasszájából aligha telik ennél többre.

A vélt tabu megdöntése vihart kavart északi szomszédunknál. Több játékos úgy vélekedett, hogy bevételei nevetségesen alacsonyak Martin Skrtel (Liverpool) évi 4,5 millió eurós vagy Marek Hamsik (Napoli) csaknem hárommilliós évi keresetéhez képest. Mire kórusban jött a válasz, hogy a hazai „kétballábasok” panaszkodás helyett inkább tartsanak önvizsgálatot, hiszen szánalmas produkcióikra évről évre kevesebben kíváncsiak. A tavaly júliustól zajló bajnokság átlagos nézőszáma immár csak 2048. (Az NB I őszi szezonjának hasonló adata: 2805.) S a látogatottság még ennél is kisebb lenne, ha a meccsenként hétnyolcezer szurkolót vonzó Slovan Bratislava–Spartak Trnava szlovák örökrangadó nem kozmetikázná a lesújtó statisztikát.

Arra senki nem adott választ: ilyen gyér érdeklődés mellett honnan teremtik elő a működésükhöz szükséges anyagiakat a klubok? Nincs sok milliárdos Szlovákiában, s közülük csak Kmotrik és a gömöri származású Jozef Antosik, a zsolnai tulajdonos a futball megszállottja. A körülményekhez képest bőkezűek még a nagyszombati szponzorok is, de a többi klub vezetői a helyi és a regionális önkormányzatoknál, közép- és kisvállalkozóknál kilincselnek, reklámokért koldulnak. A válság miatt mind csekélyebb eredménnyel. Némi bevételt jelent számukra, hogy azt a futballistát, aki egyeneset tud rúgni a labdába, igyekeznek eladni külföldre vagy éppen a pozsonyiaknak és a zsolnaiaknak.

Attól tartok, odahaza ismerős a történet.