Szívvel, szerencsével
Az önkívületben ünneplő szurkolók egyike mászott át széksorról széksorra, egészen a pálya széléig, hogy pacsizhasson a nemkülönben tomboló játékosokkal, és mit számított neki, hogy végállomásként a riporter fején landolt. Bocsánatos „bűn” volt ez persze, mint ahogyan utóbb az volt a Valcea elleni meccs első ötven perce, a BL-ben addig ellenállhatatlanul menetelő, többnyire sziporkázó együttes kapkodó, ötlettelen játéka is, mert a végjáték mindenért kárpótlást adott.
A hatgólos hátrányból – vagyis kilátástalan helyzetből – felálló, ki tudja, honnan előbányászott akarattal egygólnyi különbségre (24:25) feljövő játékosokon kívül ember nem volt a csarnokban, aki hitt volna abban, hogy még sikerülhet megőrizni a Bukarestben szerzett előnyből valamennyit, de legyünk igazságosak: a románok összeomlása is kellett a feltápászkodáshoz.
Szívvel és szerencsével lépett át a BL-döntő küszöbén a Győr, nem véletlen, hogy spanyol edzője, Ambros Martin félóra múltán is csapzott fejjel azt magyarázta a sajtószobában: „Eddig az elvégzett munkában és a csapat erejében hittem. Itt az ideje, hogy elkezdjek hinni másban is.” Heidi Löke, az utolsó gólt a hálóba gyötrő norvég beállós arról beszélt, hogy a finisre nem is emlékszik, s még vissza is kérdezett: „Az enyém volt az utolsó?”
Eközben Jakob Vestergaard, a románok dán szakvezetője kezét az arcába temetve ült az asztalnál, s még akkor is a fejét rázta, amikor az iránt érdeklődtek tőle: szerinte ki nyeri a BL-t? „A sorozat két legjobb együttesét most láttuk. Ez a válaszom is.” Figyelembe véve, hogy Vestergaard nem akárki – négy éve speciel az ő irányításával lett a BL-trófea a Viborgé –, akár szakmai prognózisként is felfoghatjuk az elmondottakat, de a végső győzelem esélyeit illetően alighanem ennél is fontosabb a közelmúlt, amit ebben az évadban maga mögött tudhat a kisalföldi társulat.
A zömé ben parádés teljesítménnyel párosuló sikerszéria, a klasszisok folyamatos tündöklése, a rendre tönkrevert ellenfelek látványa, s nem utolsósorban a mostani gyenge játékot követő lélekemelő feltámadás azt bizonyítja: ez a csapat nincs egyetlen fontos tulajdonságnak sem híján, amely ahhoz kell, hogy végre felérjen a tetőre. A Győr nyolcadik európai kupadöntőjére készülhet – hogy ki ellen, az csak ma, a Ljubljana –Larvik visszavágón dől el –, s hét elvesztett végjáték után először lehet a kontinens legjobbja. Csütörtök óta erősebben hihetjük, hogy az is lesz, mint előtte bármikor. (B. G.)
