'Kezdődjék a rock and roll!'
A hangulat ennek megfelelően remek – még Hetényi kapus néhány nappal ezelőtti, tengerentúli ámokfutása sem ront rajta... –, s ennek ékes bizonyítékát szolgáltatták a jelenlévők az esemény felvezető sajtótájékoztatóján is. Feszültségnek nyoma sem volt a kapitány, valamint a két meghívott hokis, Szélig Viktor és Sofron István ábrázatán. Ellenkezőleg: a kanadai tréner végigmosolyogta az összejövetelt, a fiúk nemkülönben, s a hallgatóságban meg is fogalmazódott a gondolat: ha ilyen a légkör, miközben mindannyian azt magyarázzák, hogy betonkemény felkészülési időszakon vannak túl, akkor az legalábbis biztató az álmodozások immár évente elérkező aktuális időszakának kezdete előtt.
Nem mellékes körülmény, hogy éppen harminc esztendővel az első budapesti vb, a szemtanúk számára örökké emlékezetes C osztályú torna, után – azóta sokadszorra – ismét a magyar főváros a házigazda, s bár idehaza még sosem sikerült az, ami 2008-ban, Japánban igen, azért a reménykedés szinte kötelező feladat a tribünön. A jégen más a lecke: ott csak megszakadni kell. A cél az első két hely valamelyik ének megszerzése, annak nyomán az A csoportba jutás kiharcolása. Persze ez is szóba került a tanácskozáson, s Chernomaz kategorikusan kijelentette, hogy a riválisok ismeretében felelőtlenség lenne favoritnak nevezni a házigazda együttest, amely az elmúlt években alighanem eljutott teljesítőképessége határáig.
Ehhez Németh Miklós sportági elnök annyit fűzött hozzá, hogy a feljutás a mezőnyt elnézve még annál is nagyobb bravúrnak számítana, mint az öt évvel ezelőtti díszmenet. A Papp László Sportaréna közönsége ezzel együtt egyhetes vurstlihangulattal számol (lesz is „szurkolói falu” az aréna előtt), s ennek megalapozására tökéletes lehetőség nyílik már a vasárnapi nyitányon, amelyen a britek sorakoznak majd a magyarokkal szemben. Noha az összesített mérleg – nem beszélve a hazai pálya nyújtotta előnyről – Ladányi és társai mellett szól, ha másért nem, hát azért nem árt felhívni a figyelmet az óvatosságra, mert a rajt köztudomásúlag hagyományosan döcögős.
Másnap a csoport leggyengébbjének vélt dél-koreaiak, a keddi szünnapot követő szerdán viszont a hatos legerősebbjének tartott – és még soha le nem gyűrt – kazahok következnek. Csütörtökön ismét pihenhetnek a csapatok, majd jön a hajrá: pénteken az olaszokat kellene legyőzni (ez két éve, ugyanebben a csarnokban nem sikerült), míg szombaton a héten elgázolt Japánt muszáj felülmúlni ahhoz, hogy jövőre a kanadaiak, az oroszok vagy éppen a svédek ellen lehessen készülődni. „A munka bennünk van, a lelkiismeretünk tiszta, úgyhogy kezdődjék a rock and roll!” – foglalta össze gondolatait Chernomaz, de ha már itt tartunk, hadd jegyezzük meg: mi azzal is bőven beérjük, ha csak egy hét múlva perdül táncra a csapat.
Így játszanak
Vasárnap: Japán–Kazahsztán (12.30), Dél-Korea–Olaszország (16), Magyarország–Nagy-Britannia (19.30).
Hétfő: Olaszország–Japán (12.30), Kazahsztán–Nagy-Britannia (16), Magyarország–Dél-Korea (19.30).
Szerda: Dél-Korea–Japán (12.30), Olaszország–Nagy-Britannia (16), Magyarország–Kazahsztán (19.30).
Péntek: Kazahsztán–Dél-Korea (12.30), Japán–Nagy-Britannia (16), Magyarország–Olaszország (19.30).
Szombat: Nagy-Britannia–Dél-Korea (12.30), Olaszország–Kazahsztán (16), Magyarország–Japán (19.30).
A magyar keret
Kapusok: Hetényi Zoltán, Rajna Miklós, Szuper Levente.
Hátvédek: Gőz Balázs, Horváth András, Kiss Dániel, Pozsgai Tamás, Sille Tamás, Szélig Viktor, Szirányi Bence, Tokaji Viktor, Vas Márton.
Csatárok: Bartalis István, Benk András, Hári János, Kovács Csaba, Ladányi Balázs, Magosi Bálint, Mihály Árpád, Nagy Gergő, Nagy Krisztián, Sikorcin Ladislav, Sofron István, Vas János.
