Mondhatni, az esélytelenek nyugalmával lépett a szőnyegre a 2006-os Európa-bajnokságon...

Pontosan. Akkoriban junior válogatottként két világversenyen is képviseltem volna hazánkat. Eközben részt vettem a felnőtt válogatón, melyen –mindenkit meglepve – legyőztem az ellenfeleimet. A vezetőség hosszas tanakodás után úgy döntött: mély vízbe dob Moszkvában. Noha az elsődleges cél a tapasztalatszerzés volt, életem első felnőtt kontinensviadalán nyerni tudtam. Erre senki nem számított, kiváltképp én nem.

Két vállra fektette az eredmény?

Az örömtől feküdtem ki, miközben a létra aljáról annak tetejére jutottam. De tisztában voltam azzal, hogy rengeteg munkára, folyamatos fejlődésre van szükség a diadal megismétléséhez. Ismeretlenként könnyebb volt szőnyegre lépni, később már odafigyeltek rám, a kockázatot kerülve birkóztak velem az ellenfelek. Így csak 2010-ben kezdtem újra gyűjteni az érmeket. Közben azért kijutottam a pekingi olimpiára, a dániai világbajnokságon ötödik lettem, az athéni olimpiai bajnok Farid Mansurovot egy év alatt kétszer is megvertem. Bár vissza kellett térnem a földre – nem volt nehéz, mert amúgy sem szálltam el –, tudtam, a következő siker nem sokáig várat magára.

Tavaly ezüstéremmel tért haza a londoni olimpiáról. Megint közel volt a létra teteje, de... Kiheverte már a csalódottságot?

Talán már másnap. A döntő utáni napokban minél többször vettem kezembe az érmet, annál büszkébb lettem rá, hogy az ötkarikás elsőségért birkóztam. A vereségért nem lett volna értelme másokat hibáztatni. Sportpszichológus segítségével rájöttem: aki elveszíti a fejét, az a mérkőzést is elveszíti. Az igazi tanulság pedig az, hogy ne elégedjek meg a dobogó második fokával, ha feljebb is léphetek.

Tbilisziben viszont újra ünnepelt, kétszeresen is: a magyar birkózás századik világversenyes aranyérmét szerezte meg.

London után kőkeményen készültem az idei esztendőre, talán életem legnehezebb alapozását csináltam végig. Aztán a februári Magyar Nagydíj előtt megbetegedtem, s noha kérdéses volt a részvételem, végül nyerni tudtam. Öt nehéz mérkőzést birkóztam végig, ami olyannyira megterhelte az immunrendszeremet, hogy viszszaestem. Fogalmam sem volt, a viszszatérő betegség mennyire lesz hatással az Eb-szereplésemre.

A kór után a fogyasztással birkózott...

A versenysúly megőrzése nálam is kritikus pont. Ám az évek során sikerült olyan receptet találni, melynek segítségével három hét alatt adok le nyolc kilót. A mérés előtti két-három nap rendkívüli erőpróbát jelent a számomra, egyetlen szelet csokoládét vagy minimális mennyiségű fehérjét veszek magamhoz, ami ráadásul kemény folyadékmegvonással jár, egy liter bevitele a maximum. Az utolsó egy-másfél kiló megy le a legnehezebben, ilyenkor több réteg ruhába öltözve, szaunában fogyasztok. Noha mindeközben rettenetes kínokat élek át, és többször megfordult már a fejemben a súlycsoportváltás, a feljebb lépéstől visszatart az: egyáltalán nem biztos, hogy a magasabb súlycsoportban ugyanilyen eredményes lennék.

Áprilisban magyar bajnokság, majd szeptemberben vb. Budapesten...

Májustól készülünk a világbajnokságra. A legutóbbi hazai vb-t a nézőtérről kísértem figyelemmel: micsoda hangulat töltötte be a csarnokot! Óriási érzés lehet a család, a barátok és a hazai közönség előtt győzni. Szeretném ezt magam is megtapasztalni...

A nemzetközi szövetség – a birkózás látványosabbá tétele érdekében – gyakorta változtatja a szabályokat, ennek ellenére úgy tetszik, 2020-ban bekövetkezik a „tragédia”.

Noha az én pályafutásomat már nem érinti, felháborított a döntés. Ha a birkózás valóban kikerülne az olimpiai műsorából, az világszerte a sportág hanyatlásával járna. Nálunk a klubok elesnének az állami támogatástól, ami komoly veszélybe sodorná a fennmaradásukat, s mindez az utánpótlás-nevelésre is kedvezőtlen hatással lenne.

Volt olyan módosítás, amely kellemetlenül érintette pályafutása során?

A 2006-ban érvényben lévő szabályrendszerről kezdetben azt hittem, a karrierem végét jelenti. Ám –a vetélytársakkal ellentétben – nagyon hamar alkalmazkodni tudtam hozzá, és abban a szisztémában lettem először Európa-bajnok. Legutóbb Tbilisziben is volt változtatás, azt azonban üdvözöltem, mivel azoknak kedvez, akik akciókra törekednek. Nekem mindig ez a szándékom, a célom pedig az, hogy Rióban valóra váltsam a meg nem valósult londoni álmot.

Abban az álomban testvérével, Lőrincz Viktorral együtt jelenik meg?

Már ő is szerzett érmet felnőtt világversenyen, ezzel együtt mindkettőnknek kivételes élményt jelentene a közös olimpiai szereplés. És nem csak a részvétel lenne a fontos...