Erdei Zsolttal kapcsolatban ma már nem csak arról van szó, hogy mi történt a ringben a múlt szombaton Monte-Carlóban a Grachev elleni mérkőzésen, amely után a San Diegóban élő, orosz származású ökölvívót hirdették ki győztesnek. Figyelve például a kitűnően szerkesztett Profiboksz.hu honlapon látható, immár hatszáz fölött járó kommentfolyamot, sok esetben arra futnak ki a kérdések, hogy miképpen értékeltek a pontozók, volt-e csalás, üzleti háttérmunka, lehet-e egyáltalán objektív ítéletet alkotni a lankadatlan munkatempót produkáló ökölvívók meccséről, „meglopták-e” a pontozók Erdeit azzal, hogy ellenfelét hozták ki győztesnek. 

Mi a szerepe a magyar sportolónak saját, valószínűleg pusztán csak papíron elszenvedett vereségében? S – függetlenül a hozzáértők vitájától – fölvetődik az is: hogyan tovább, Erdei?

Bármerre kanyarodik is a vita, nem lehet eltekinteni magától a mérkőzéstől, amelyre Erdei jobb formában érkezett, mint ahogyan az várható volt. Azok után, hogy csaknem két éve nem bokszolt meccsen, utolsó, igazán megpróbáló küzdelme több mint három éve volt – kétszer sérülés miatt kellett lemondania mérkőzést, magánéleti problémák nehezítették felkészülését –, jó fizikai állapotban, összeszedetten kezdte az összecsapást a nála magasabb, lényegesen fiatalabb, feltörekvő Grachevvel szemben.

Erdei szellemesen, színesen bokszolt, Grachev egysíkúan. A magyar ökölvívó látványos elhajlásokkal, ellépésekkel védekezett, az orosz erős, sűrű, lassú és átlátható támadásokat vezetett. Úgy tetszett, Erdei menetről menetre szinte oktatja ellenfelét, aki többnyire csak a levegőt forgatja ütéseivel vagy ellenfele fedezékét, könyökét, karját, vállát csépeli. Persze talált is; ahhoz képest, hogy hány ütést indított, nem sokszor. Furcsán, a fedezéken átcsúszó, odatévedt ütésekkel érte el Erdeit érvényes felületeken. A magyar sportoló kevesebbet ütött, de villámgyors, tudatosan vezetett kontráinak, támadásainak jó része tiszta találatot jelentett. Erdei boksztudásban mutatkozó fölénye, vitathatatlanul jobb találati aránya, szellemes védekezése, megannyi elhajlása és lábmunkája, az utolsó menet felfokozott munkatempója – röviden: látványos ökölvívása – biztos győzelmet ígért.

Nem kellett ahhoz magyarnak lenni, hogy sokkolóan hasson az eredményhirdetés. Miután Grachev kezét emelték a magasba, még az első sorban ülő Albert monacói herceg is méltatlankodva csóválta a fejét.

A meccs utáni közvetlen honi reakciók zömmel csalást kiáltottak. A három pontozó közül egy ugyan szűken Erdeinek adta a győzelmet, de a másik kettő – ugyancsak szűken – Grachevet látta jobbnak. Utóbbi kettőt tekintik sokan csalónak. Ki ezért, ki azért. Volt, aki még Erdei amerikai promóterét is gyanúba keverte: neki is lehetett érdeke abban, hogy ne Erdeié legyen a meccs. Jellemző a világunkra: éppenséggel elvileg nem zárható ki a csalás, bármi feltételezhető, ráadásul ennél egyoldalúbb és boksztörténetileg jelentősebb mérkőzéseken is előfordult már ilyesmi. Erősítette ezt a nézetet, hogy még az orosz médiumok között is volt olyan, amelyik a magyar sportolót látta jobbnak.

A mérkőzésről készült ütésstatisztika szerint viszont Grachev talált többször. Erdeihez képest több ütést indított és kisebb arányban talált, de többször, mint vetélytársa. Ha ezt vesszük alapul, akkor a pontozók nem követtek el alapvető hibát, erkölcsi vétséget, amikor az orosznak pontozták a meccset. Tegyük azonban hozzá: az ütésstatisztikát is emberek készítik, hibázhatnak. Jómagam háromszor néztem meg és pontoztam le a mérkőzést, egyszer kifejezetten Grachevnek kedvezve; de még így is Erdei nyert két ponttal.

Többen fölvetették, hogy a magyar bokszoló is ludas a kudarcban, hiszen ha jobban meghajtja a meneteket, ha többet dolgozik ellenfelén, ha apait-anyait belead, ha agresszívabb, sőt ha ő az agresszor, és nem az orosz, ha az ellenfél letarolására törekszik rögtön az első menettől fogva, akkor papíron is győzhetett volna.

Azt hiszem, régen rossz az ökölvívásnak és rossz üzenete a világnak, ha azt várják el egy ökölvívótól, hogy pusztító fölényt demonstráljon, és nem azt, hogy olyan képességeket nyilvánítson meg, amelyek értékesek az emberek számára. Ebben a sportban a győzelemhez szükséges adottságok felvillantásáról van szó, és nem az elsöprő erő mítoszáról. Erdei bokszában ez a szép, ez az intelligens, mondanivalójában ettől mélyebb a szokásosnál, ettől látványosabb, mint – mondjuk – Grachev nehézfegyverzettel vívott „háborúja”.

Igaza van Erdeinek, hogy úgy gondolja, ő magában nem vereségként, hanem győzelemként könyveli el ezt a meccset, és továbbra is, harmincnégy profi mérkőzés után is veretlen bokszolónak tartja magát. És folytatja. Lehet, hogy éppen Monacóban, július 13-án, amikor annak a négyes tornának a döntőjét vívják majd, amelyből most kiesett. A hírek szerint Albert herceg közölte: Erdei következő meccsét finanszírozza.

Erdei a gong után