Este hat óra körül egyéb „meccsgyanús” jelenetnek nem voltunk tanúi az Ötvenhatosok tere környékén, ahová a Magyar Labdarúgó Szövetség szervezett közös mérkőzésnézést a drukkereknek. Mármint a perecárus a helyén volt, a rendőrök elfoglalták a pozíciójukat, a zene dübörgött, a hatalmas kivetítő is állt, csak éppen a rajongók nem érkeztek még meg a terepre, ami a legkevésbé sem meglepő, mivel az időjárás nem feltétlenül indokolta a szabadtéri szurkolást.

Ez nem zavarta azokat, akik már a Magna Cum Laude hét órakor kezdődő koncertjére megérkeztek. Ők stadionélményre ugyan nem számíthattak, de a biztonsági szabályzat, valamint a motozás „arénábaléptetés” hangulatot keltett. Ha nem is ezért, de ezt a rendezvényt választotta Vági Márton MLSZ-főtitkár is, aki a „Színezd újra, színezd újra” refrén elhangzásakor már a közönség soraiban álldogált.

Hamarosan rigmusskandálásba is kezdhetett, mert Mező Misi frontember az akkor már ezresre duzzadt tömegtől azt kérte: „Rock, rock, rock!” kiáltására a „Hajrá, magyarok!” egysorossal feleljen. A teszt sikeres volt, s ígéretes folytatást sejtetett, hogy mind a lekerített területen, mind azon kívül egyre több szurkoló jelent meg, s a forralt bort árusító sátor forgalma éppúgy fellendült, mint a sálárusoké. Attól azért nem kellett tartaniuk, hogy pótrendeléssel kell utántölteniük a készleteket: az invázió elmaradt, hozzávetőleg kétezer-ötszázan gyűltek össze a téren, ahol csendben hallgatták a román, de hangosan énekelték a magyar himnuszt.

Aztán még véget sem értek a kezdőcsapat összetételét érintő „konferenciabeszélgetések”, hogy tudniillik, miért Király véd, Vargának helyet kellett volna-e szorítani a hátvédsorban, amikor Vanczák a kapuba fejelt, s a gólöröm után a vitatkozó szurkolók megállapodtak abban: Egervári szakvezető jól döntött. E konklúziót már csendben rögzítették, így nem éppen „meccshangulat” uralkodott az eseményen. Igaz, ez nem rontotta el a hidegben is kitartó drukkerek kedvét. Nyugalmukat jelzi: egyikük sem tekintette provokációnak, hogy a félidőben az „Ülj ide mellém, valamit mondok” csendült fel a hangszórókból, pedig egy efféle javaslat hallatán akár fel is horkanhattak volna a fogvacogtató fagyban.

A hőmérséklet nem nőtt, de a hidegérzet csökkent a második félidőben. Főként annak köszönhetően, hogy a pályán is felgyorsultak az események. Stark játékvezető népszerűségi mutatója például szokatlan tempóban változott: a románoknak megadott büntető idején mélyponton volt, a magyaroknak ítélt tizenegyesnél viszont zenitjére ért. A csúcson érezték magukat a drukkerek is, miután Dzsudzsák értékesítette a büntetőt. Ugrándozott boldog és boldog: boldogtalan nem volt e körben.

Úgy tetszett, fesztiválhangulatban ér véget a rendezvény, felhangzott a „Szép volt, fiúk!”, a drukkerek ég felé lökött kezekkel várták a lefújást, és akkor egyenlített a román válogatott. Csönd volt a reakció, a közönség pillanatok alatt feloszlott, a szurkolók némán ballagtak hazafelé. Pedig úgy nézett ki, most tényleg az övék a tér.

Magyar gól FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS