Szavai soha nem tapasztalt módon visszhangoztak az arénában, hiszen a magyar–román mérkőzést – a múlt év augusztusában, az izraeliek elleni „barátságos” találkozón (1-1) tapasztalt antiszemita megnyilvánulások és az azokat követő FIFA-büntetés nyomán – a közönség kizárásával rendezték.

A falakon belül a tudósítók, a tátongó létesítmény környékén a rendőrök voltak túlnyomó többségben. A karhatalom nagy erőkkel vonult fel, nemcsak a szomszédban tartott radikális koncert és gyűlés miatt, hanem azért is, hogy illetéktelen még véletlenül se juthasson be a stadionba. A biztonságra személy- és vagyonőregység is ügyelt; ennek egyik tagja arról számolt be nekem, hogy a téliesen hideg időben reggel fél nyolc óta posztol az arénában...

Amikor a didergő ember már tizenhárom órája szolgált, kifutottak a pályára a labdarúgók. A himnuszok után odakinn tűzijáték következett, benn pedig Piturca román szövetségi kapitány és Tatarusanu kapus kiáltásai hallatszottak a leginkább, de minden „Játszd meg!”-et, „Állj mellé!”-t, „Nyugi van!”-t is tisztán lehetett hallani. A labdarúgó-hangulatot teljességgel nélkülöző meccs első tíz percében nem is történt semmi, aztán viszont Pintilii húsz méterről, kapásból veszedelmesen lőtt kapura, de a nyolcvannyolcadszor válogatott Király, ha nem is minden nehézség nélkül, hárított.

Majd a tizenhatodik percben a sajtóteraszon felhangzott a „ria, ria, Hungária!”: Chiriches kezezése miatt szabadrúgást ítélt a magyarok javára Stark német játékvezető, és Hajnal beívelését a nemzeti együttesben hatvankilencedszer szereplő – az örök listán Hidegkuti Nándort beérő – Vanczák menthetetlenül befejelte (1-0).

Két perccel később egyenlíthetett volna a vendégcsapat, ám Mutu nem tudta kihasználni, hogy Király és Mészáros a legkevésbé sem értette meg egymást. Miután a zavarnak nem lett következménye, fel lehetett sóhajtani, hogy ezen az estén csak a románoké nem zárt kapu... S a harminckettedik percben csaknem másodszor is zörgött az ellenfél hálója. Szabics továbbfejelt labdáját Koman visszagurította Szalaihoz, aki tizenhét méterről épphogy mellé lőtt, miközben Tatarusanu – honfitársaival együtt – csak fohászkodhatott az újabb gól elkerüléséért.

A másik oldalon Mutu feltűnően könnyen fordult le a magyar védőkről, de Király ismét mentett, pedig hasonlóképpen kiszolgáltatottnak tetszett, mint román kollégája az előző akció végén. A második félidő elején úgy tetszett, eldönti a találkozót a körülményekkel dacoló magyar válogatott. Előbb Szabics játszotta meg Szalait, akinek lövése – csábító szituációban – elakadt a védőkben, majd Dzsudzsák már-már ziccerhelyzetből rúghatott kapura, de jobbal inkább csak „hazaadott”.

Aztán Koman érzéssel passzolt Szabicshoz, ám Chiriches a tizenhatos vonalánál szerelte őt is, valamint a labdára lecsapó Szalait is. (Ritka jelenet volt: egyetlen román védő tartotta a magyar támadó kettőst.) Egervári Sándor szövetségi kapitány feltehetően nem e miatt, hanem biztonsági megfontolásból váltotta fel Szabicsot a védő-középpályás Vargával, és a játék nem is változott: a magyar csapat tartotta ellenőrzés alatt a pályát. E dominancia néhány kollégámat annyira fellelkesítette, hogy több újságíró már gólt látott Dzsudzsák lövése után, ám a labda csupán az oldalhálót érintette.

A hatvanharmadik percben még azt sem, noha tökéletesnek tetsző alkalom nyílt az előny növelésére. Pintér a jobbszélről úgy emelt Szalaihoz, hogy a magyar együttes éke meg is fontolhatta, melyik sarokba továbbítja a labdát, de hét méterről mellé fejelt. Ez nagy mulasztás volt, mivel a hatvannyolcadik percben Korcsmár akasztotta Mutut, és a tizenegyest a kárvallott a jobb sarokba küldte (1-1). Korcsmár úgy érezte, tartozása van, mert két perccel ez után előrement, majd nagyot bukott, mire Stark ismét a büntetőpontra mutatott, és Dzsudzsák góljával gyorsan visszavette a vezetést a magyar csapat (2-1).

Úgy látszott, harminckét hosszú esztendő után sikerül nyerni a román válogatott ellen, de Piturca szakvezető a nyolcvanhatodik percben elővette „csodafegyverét”, azaz beküldte Chipciut, aki a sérülések miatti hosszabbítás harmadik percében váratlanul egyenlített (2-2). A győzelem honfitársaink kezében volt, és a pályán történtek alapján nem mondhatjuk, hogy a zárt kapuk miatt sújtott le ismét a több évtizedes „átok”...

MAGYARORSZÁG-ROMÁNIA

2-2 (1-0)

Vb-selejtező, Puskás Ferenc stadion, zárt kapuk mögött. Jv.: Stark (német).

Magyarország: Király – Vanczák, Korcsmár, Mészáros, Kádár – Koman, Pintér, Hajnal (Kovács, 80.), Dzsudzsák (Halmosi, 90.) – Szalai, Szabics (Varga, 58.).

Románia: Tatarusanu – Tamas, Chiriches, Goian, Radu – Torje (Maxim, 64.), Bourceanu, Grozav (Rusescu, 70.), Pintilii (Chipciu, 86.), Stancu – Mutu.

Gól: Vanczák (16.), Mutu (68., 11-esből), Dzsudzsák (70., 11-esből), Chipciu (93.).

A csoport további mérkőzésein: Andorra–Törökország 0-2 (gól: Inan, Yilmaz), Hollandia–Észtország 3-0 (gól: Van der Vaart, Van Persie, Schaken).

Vanczák fejes gólja: jól kezdődött