A New York és Budapest között ingázó műgyűjtő-milliárdos Pákh Imre felejthető (vagy inkább nagyon is felejthetetlen?) regnálása után adóssághegyben kínlódó hazai pingpongsport élén – ki hinné? – három „kívülről” érkező üzleti potentát is el tudná magát képzelni, ami önmagában tiszteletre méltó vállalkozás, ám a jelöltek (Krisch Róbert, a ROTO Elzett Vasalatkereskedelmi Kft. ügyvezetője; Nátrán Roland, az Eximbank vezérigazgatója; Pósfai Gábor, a Decathlon Magyarország ügyvezető igazgatója) máris azzal szembesülnek: nem akármilyen lecke vár rájuk, ha rendet akarnak tenni a szakmai és morális káoszban.

Hogy mást ne mondjunk, bizonyos körök nyomására már jó előre módosítottak a területi szavazatarányokon, a Bács-Kiskun megyei szövetség múlt heti küldöttgyűlése pedig már egy „önjáró” szekértábor aknamunkájának jegyében telt, így az országos tanácskozásra jelölt három megyei szakember közé nem fért be Karsai Ferenc, a sportág nemzetközi hírű edzője.

Az osztrák férfiválogatott szakvezetőjeként 18 éve dolgozó tréner – aki ez idő alatt egy világ- és öt Európa-bajnoki cím részese volt a „szomszédban” – lapunk kérdésére kijelentette: „Noha hosszú ideje foglalkoztat a gondolat, hogy visszatérek Magyarországra, és szerepet vállalok a sportág megújításában, a történtek után csak azt mondhatom: ha olyan dilettánsok kezébe kerül a szakma, akiktől semmi más nem várható, csak rombolás, rám ne számítsanak.”

Közben innen is, onnan is azt hallani, hogy akad olyan társaság, amely a közgyűlés előtt – akár a nem is olyan régi és nem is olyan szép időkben –szavazatvásárlásokkal próbálkozik, azt híresztelve, hogy a beígért több százmilliós állami támogatást konkrét személyhez kötik „odafönt”. Nem csoda, ha kiderült az is: Karsai valószínűsíthető elvesztése után egy másik hazai sportági emblémáról, Tóth Krisztináról szintén le kell mondania a „magyar pingpongnak”.

A harmincnyolc esztendős, öt olimpiát megjárt, hétszeres Európa-bajnoknő a bajor szövetség ajánlatát elfogadva az elkövetkező két évben Münchenben tevékenykedik majd szakmai referensként. Amikor azt a – kétségkívül költői – kérdést szegeztem neki, hogy miért nem itthon áll munkába, ő „csípőből” visszakérdezett: „Miért, hívott valaha bárki is?”

A hozzá is eljutó hírek alapján megjegyzi: a hazai „homokozóban” játszadozzanak csak azok, akiket kizárólag az ellenségeskedés foglalkoztat. Ám azt nem zárja ki, hogy egyszer majd hazatér, ha a közeg végre föleszmél, és az elismerésre méltóan elszánt elnökök a mögöttük fölsorakozók közül olyanokat helyeznek vezető pozícióba, akik bebizonyítják: nem csupán a személyek, hanem a módszerek is változtak. Az említett „kampányfogásokról” pedig annyit mond: „Engem már semmi sem lep meg. Ami most odahaza történik, az pontos tükröződése a sportág magyarországi állapotainak.”

A világklasszis szerint addig esély sincs az előrelépésre, amíg vállalhatatlan emberek törekednek szakmai pozíciókra. „Karsai példája mindent elmond a viszonyokról: őt Európában bárhol tárt karokkal fogadnák, de nálunk még Bács megyében sem kell. Pedig, ha valamikor, hát most, az állami támogatást valóban jó gazdaként felhasználva, minden szempontból itt lenne a lehetőség a megújulásra.”

Méltatlan eszközök

Kérdéseinkre, amelyek arra irányultak, miként vélekednek a tárcánál arról, hogy pingpongberkekben az a hír terjed: az ígért állami támogatás konkrét személy megválasztása esetén érkezik csak meg – Szekeres Pál helyettes államtitkár a következőket válaszolta: „Az EMMI Sportért és Ifjúságért Felelős Államtitkársága egyetért a Magyar Asztalitenisz Szövetség honlapján olvasható közlemény azon részével, mely szerint a sportirányítás által a kiemelt sportágak támogatásának témakörében összehívott megbeszéléseken még csak érintőlegesen sem merültek fel személyi kérdések, konkrétan a szövetség támogatottsága és a megválasztásra kerülő elnök személyének összefüggésében.

Az államtitkárság tiszteletben tartja a demokratikusan működő civil szervezetek, így a MOATSZ és tagsága döntéseit a szervezet működésével, tisztségviselőinek megválasztásával összefüggésben, arra semmilyen nyomást nem gyakorolt, és ezt a jövőben sem tervezi.” Ugyanerről Borkai Zsolt – a magyar sport pénzforrásainak elosztásáért is felelős MOB első embere, Szöul olimpiai bajnoka – azt mondta: „Hazugság az, amit terjesztenek, elvégre mi kizárólag szakmai koncepciók, nem pedig személyek mellé állunk. Az ilyesfajta hidegháborús eszközök méltatlanok sportemberekhez.”