Pedig az érintett három pilótának a kaotikus hétvégén történtek fényében jó oka lett volna a valódi ünneplésre. Kezdődött azzal, hogy már a kvalifikáció is jókora bonyodalmakat hozott. Az eső miatt jelentős csúszással kezdődött el az első etap, és a vizes pályán „estek-keltek” a pilóták. A körülményeket jól jellemzi, hogy nem csak az újoncok törték-zúzták kocsijaikat, hanem még olyan rutinos pilóták is hibáztak, mint Felipe Massa (Ferrari) vagy Lewis Hamilton (Mercedes). Ezek után nem keltett különösebb meglepetést a versenyigazgatóság ritkán alkalmazott döntése: a vezérkar félbeszakította az időmérőt, amit aztán helyi idő szerint csak vasárnap délelőtt fejeztek be. Ekkor már újabb bonyodalmak nem adódtak, ám a Ferrarinál, a Mercedesnél és a McLarennél így is döbbenten tűnődtek: a Red Bull leiskolázta a mezőnyt; Vettel vitte a pole-t, csapattársa, Mark Webber a második helyet.

Noha az időmérőn úgy tetszett, hogy újabb 2011-es következik, vagyis a teszteken mindenkit „altató” Red Bull istálló megint utolérhetetlen autót rakott pilótái alá, a rajt után hamar kiderült: korai még temetni az izgalmakat. Bár Vettel szokás szerint kilőtt, tempója nem volt nagyobb, mint riválisaié. A pocsékul rajtoló Webbert kikerülte Massa, Alonso, Hamilton, Räikkönen meg Nico Rosberg (Mercedes), és az említettek rögvest felzárkóztak a háromszoros világbajnok mögé. Ezt követően – miként a Vettel-fölényt hozó kvalifikáció után – déja vu érzés törhetett a nézőkre, hiszen már az első néhány kör után kirobbant a tavalyi gumiháború második felvonása. Az idén is megváltoztatott, gyorsabban kopó gumiabroncsokhoz ugyanis más-más módon tudtak alkalmazkodni a csapatok. Akadt pilóta, aki már a hatodik körben (!) a bokszba látogatott, mert ilyen gyorsan elhasználta a futófelületet. Emiatt pedig – bár kétségkívül sok és látványos előzésnek lehettünk szemtanúi – már a futam elején összekuszálta a mezőnyt a főszereplővé vált gumifaktor.

Így fordulhatott elő, hogy az egy év kihagyás után visszatérő Adrian Sutil a teszteken semmit nem mutató Force India volánja mögött a futam harmadánál a tizenkettedik helyről az élen találta magát. A mind nehezebben követhető stratégiai csatákra jó példa: előfordult, hogy Sutilnak rádión szóltak, ne keveredjen fölösleges gumikoptató csatába a mögötte érkezővel, hagyja csak megelőzni magát, mert a bokszban majd visszaveszik az előnyt... Nos, Sutil tündöklése nem tartott túl sokáig, mert később – micsoda meglepetés – a Force Indiánál is gumigondok adódtak. A nagy kavarodásban kizárólag Räikkönen és Lotusa látszott biztos pontnak: a lágy és kemény keveréket egyaránt jól használó „páros” a riválisoknál eggyel kevesebb alkalommal váltott kereket, így a kilencedik helyről rajtoló finn folyamatosan javított pozícióján, mígnem –több bravúros előzést bemutatva –az élen találta magát.

A futam végén az amúgy gyors Ferrarival Alonso, valamint Vettel a feltámadó Red Bull-lal mindent bevetett azért, hogy utolérje Räikkönent, ám erre nem volt esélye a kettősnek: a finn megtartotta előnyét. Räikkönen győzelme nem volt egészen váratlan, annál inkább meglepőnek mondható több istálló és pilóta leszereplése. A McLaren két versenyzője, Jenson Button és Sergio Perez a kvalifikáción és a versenyen is rettentően lassú volt. Buttonnak még a kilencedik helyért is küzdenie kellett, Perez pedig arról beszélt: körönként két másodpercet kellene „találnia”. A tavaszi teszteket követően jókora előrelépésről beszéltek a Williamsnél és a Saubernél is: ehhez képest a két csapat egyetlen versenyzője sem tudott egy árva pontot szerezni.

Ausztrál Nagydíj: 1. Kimi Räikkönen (finn, Lotus), 2. Fernando Alonso (spanyol, Ferrari), 3. Sebastian Vettel (német, Red Bull), 4. Felipe Massa (brazil, Ferrari), 5. Lewis Hamilton (brit, Mercedes), 6. Mark Webber (ausztrál, Red Bull), 7. Adrian Sutil (német, Force India), 8. Paul di Resta (brit, Force India), 9. Jenson Button (brit, McLaren), 10. Romain Grosjean (francia, Lotus).

Kimi tud – inni is