A rövid pályás gyorskorcsolya-világbajnokság észak-amerikai részvevői ugyanis a lelátó fölötti közlekedőt találták megfelelőnek a bemelegítő mozgáshoz. Akciójuk nem nevezhető őrült vállalkozásnak, tekintettel arra, hogy nem sokan zavarták kocogásukat. Vasárnap kora délután még fél ház sem „fenyegetett”, ennek ellenére jelentős hangzavar kerekedett, amikor a váltóval Európa-bajnok Heidum Bernadett lépett a jégre az 1000 méteres vetélkedőben.

Úgy tetszett, hiába a dudakoncert, a magyar versenyzőnek nem sikerül bejutnia az elődöntőbe. Aztán, amikor a következő futam mezőnye már a startra készült, üdvrivalgás tört ki a létesítményben. Az amerikai Smith és a kínai Fan talán már azon törte a fejét, mivel érdemelte ki a publikum feltűnő szimpátiáját, de ha a nagy táblára nézett, gyorsan rájött, az öröm oka a házigazdák váratlan sikere.

A bírók ugyanis megvizsgálták a gyanús eseteket, s a büntetésnek köszönhetően Heidum tovább léphetett. Az efféle módosítás korántsem szokatlan a sportágban. Lényegében minden verseny kétszer ér véget: egyszer, amikor a korcsolyázók áthaladnak a célvonalon, s egyszer, amikor az ítészek határoznak arról, ki volt a felelős az ütközésért vagy a kicsúszásért. Ez az eljárás olykor legalábbis furcsa finálét eredményez. A férfi 1000 méteres döntőben a kanadai Hamelin haladt az élen, ám az utolsó kanyarban az amerikai Celski úgy lökte ki, hogy mindketten elestek.

Ennek nyomán a dél-koreai Sin érkezett először a célba, akit a holland Knegt lábnyújtással igyekezett megelőzni, s talán abban bízott, különös mutatványa legalább egy célfotót megér. A nyilvánvaló differencia miatt erre az elemzésre nem volt szükség, így az ázsiai nyugodtan ünnepelt, miközben a kanadai láthatóan az idegösszeroppanás határán állt. Aztán a döntéshozók közzétették az ítéletet: Celski szabálytalan volt, így Hamelin kapja a bronzérmet.

A kétszeres olimpiai bajnok pedig valahogyan feldolgozza majd, hogy kollégája erőszakossága miatt nem állhatott a dobogó tetejére. Ott tehát ázsiai sportoló feszített, miként az megszokott a sportág világbajnokságain, bár néha az európaiak és az észak-amerikaiak is beleszólnak a „kontinensviadalba”. E hegemónián nincs is ok meglepődni egy olyan rendezvényen, amelyen a magyar tévések melletti fülkéken a Yimiurishishi és a Kyodo News felirat kap helyet. A küzdőtér körül látható reklámok pedig a koreai légitársaságot, s az ország idehaza is működő bankját hirdetik.

Akad szabadidő nézelődni, mivel a Rolba rendszeresen munkába áll, hogy ideális legyen a jég minősége a száztizenegy méteres, ovális pályán. A negyedórás pauzák idején sincs csönd az arénában: részint azért nincs, mert délután már több ezren ülnek a lelátón, részint azért nincs, mert helyi gimnazisták énekelnek a színpadon. Így nem unatkoznak azok a korcsolyázók sem, akik a közvetlenül a pálya mellett elhelyezett szobabicikliken tekernek a holt időben.

Jó, hogy – természeténél fogva – nem mozog az eszköz, mert mindannyian eldőlnének vele, amikor a női váltóverseny csúcsjelenetét ismételgetik a kivetítőn. A kínai és a dél-koreai staféta rivalizált az aranyéremért addig, amíg a kék mezes csapat tagja ki nem csúszott. A „rögtönítélő bíróság” határozata szerint nem történt szabálytalanság, így a létesítmény csöpp kínai kolóniája kétszer ünnepelhetett: a nem hivatalos, majd a végleges eredmény kihirdetésekor. A dél-koreai férfiváltó csak egyszer tehette ezt: amikor a pályán nyert. A rendkívül látványos, a publikumot lázba hozó záró számban az ázsiaiak győztek, de a bíróktól utóbb megtudták: nem övék, hanem a kanadaiaké az aranyérem. Ettől függetlenül úgy tetszik, a sportág világversenyeinek rendre az Ázsia center ad otthont.

A dél-koreai Sin Da Woon, a férfi 1000 m győztese