Keresd a nőt!
És akit Pelé a legjobbak közé sorol, annak aligha vitatható a tehetsége. A mérce magasan volt, s annak ellenére is kevés nőnek sikerült megugrania azt, hogy a szakág múltja veretes. Nettie Honeyball 1894-ben alapította meg Londonban az első női angol futballcsapatot, a British Ladiest. Az együttes első mérkőzésén, melyen a játékosok kis kalapot és rövid szoknyát viseltek, nagyjából tízezren voltak.
Noha 1902-ben átmenetileg betiltották a női labdarúgást, az az első világháború idején – az angol férfiliga szüneteltetése miatt – a virágkorát élte. A mind nagyobb érdeklődés békeidőben sem csökkent: az 1920-ban rendezett Dick Kerr’s Ladies–St. Helen’s Ladies találkozót ötvenháromezren tekintették meg. Ám a női futball térhódítását az angol szövetség nem nézte jó szemmel, s egy 1921. december 5-i határozatával megiltotta a nőknek, hogy stadionban játsszanak. A szervezet azzal indokolta döntését, hogy „a női futball elfogadhatatlan”. A verdikt gyakorlatilag a szakág felszámolását jelentette, s az csak a tiltás 1970-es feloldása után kelt újból életre.
A briteknél a reneszánsz ideje volt, idehaza a születésé. Akkoriban alakult a Femina, az első bejegyzett női magyar csapat. Igaz, az első hivatalos bajnokságot csupán 1984-ben írták ki. Előzőleg – a kispályás Képes Sport Kupának a televízióban közvetített mérkőzései nyomán – országos népszerűségre tett szert Bárfy Ágnes, Kopcsák Erzsébet vagy Lovász Gyöngyi, a debütáló liga mégsem hasonlított a férfisorozatra...
Azóta csak romlott a helyzet.
„A fiúk között, egyedüli lányként kezdtem el futballozni. Általános iskolás voltam, amikor részt vettünk egy tornán Kunhegyesen, ahol akkor rendeztek egy nemzetközi női viadalt. Korábban nem láttam női futballmérkőzést. Felfigyeltek rám, majd elhívtak edzésre, ahol megfeleltem, így tizennégy éves koromban a Szolnok igazolt játékosa lettem” – emlékezik vissza a pályafutása kezdetére Pádár Anita válogatottsági rekorder, aki szerdán szerepelt századszor a nemzeti csapatban. Az MTK labdarúgója 1993 óta futballozik a hazai ligában, így véleménye alighanem hiteles, amikor visszaesésről beszél.
„Sajnos nem csupán a bajnokságban részt vevő csapatok száma lett kisebb, de a mérkőzések színvonala is csökkent az utóbbi esztendőkben. Vannak olyan együttesek, amelyek ellen nyolc-tíz gólos különbséggel nyerünk. Nem olyan szoros az élmezőny, mint régebben” – mondja. Az átmenetinek remélt hanyatlás okai között pedig a következőket említi: „A női futballt nem fogadják el Magyarországon. Pedig ha tudnák, hogy mi mindannyian munka mellett sportolunk... Míg a férfiak százezreket vagy akár milliókat keresnek, mi csupán szeretetből futballozunk. A megítélésünkön nagyban javítana, ha sikerülne kvalifikálni magunkat egy világversenyre. Már csak azért is, mert egy-egy bajnoki meccsre most körülbelül ötven ember kíváncsi, a válogatott találkozóira talán ha kétszer annyi.”
Az sem szívderítő adat, hogy míg Németországban hozzávetőleg egymillió nő futballozik, addig hazánkban – az MLSZ szerint – kevesebb mint ötezer.
Igaz, e mennyiség is termel minőséget: Jakabfi Zsanett, aki korábban az MTK labdarúgója volt, 2009 óta a Wolfsburg csapatát erősíti, sőt az ősszel a Bundesliga legjobbjának választották.
„Korábban én is kaptam ajánlatokat külföldi kluboktól, ám valamennyit elutasítottam. Úgy gondoltam, népszerűség ide vagy oda, az ottani kluboknál sem lehet megélni a labdarúgásból. Itthoni csapattársaim közül többen is kiszerződtek, és mindegyikük dolgozott a futball mellett. Akadt, aki pékségben kapott eladói állást. Zsanett talán jó időben igazolt Németországba; szívből remélem, hogy neki sikerül minden tekintetben profivá válnia” – mondja Pádár.
A magyar női labdarúgás – általában az anyagi és tárgyi feltételek hiányából adódó – nehézségeit Nyíregyházán is megtapasztalták: a gárda az ősszel visszalépett az NB I-től. „A legnagyobb problémát a pénz hiánya okozta, mivel nem kaptunk semmiféle szponzori támogatást. A meccsek nehezen követhető menetrendje is gyakran lehetetlen helyzetbe hozta a csapatot” – indokol Kósa János edző. Majd így folytatja: „Állandó gondot jelentett még, hogy nem tudtunk megfelelően felkészülni a tavaszi szezonra. Amíg nem nyílt alkalmunk szabadtéren gyakorolni, addig az edzőteremben tréningeztünk. A foglalkozásokon nem is tudott mindenki részt venni, noha akadt, aki Budapestről utazott viszsza Nyíregyházára tréningezni.”
Turtóczki Sándor, az NB I-es éllovas MTK edzője – a klub korábbi neves labdarúgója – is tisztában van a női futball nem éppen rózsás helyzetével: „A hőskorban talán együtt lehetett volna fejleszteni a férfi és a női labdarúgást, ám ez akkor nem került napirendre. A női labdarúgás történetét talán a nyolcvanas évektől, a magyar válogatott megalakulásától számíthatjuk. Ekkortájt nyílt újabb lehetőség a női futball fellendítésére, de az megint csak elmaradt. A legnagyobb probléma, hogy nem tudunk komolyan vehető nézőszámot produkálni. Nem feltétlenül nézhetetlen a női labdarúgás, csupán más szemüvegen keresztül kellene megítélni.”
Kétségtelen, a lehetőségek idehaza korlátozottak. A múlt évben az MTK-t a Malmö búcsúztatta a BL-ben. Turtóczki a svéd bajnokról azt meséli: „Az önálló női futballklubként működő Malmőnek négyszáz igazolt játékosa van, az éves költségvetése 1,8 millió euró. Nem csupán szponzori támogatásokból tartja fenn magát, hanem más tevékenységből is. Például: saját neve alatt kozmetikai termékeket forgalmaz, s a klub bevételeinek jelentős része ebből származik. A másik lényegi különbség, hogy ott már az általános iskolában elkezdik a labdarúgóképzést, heti kétszer-háromszor két órán keresztül gyakorolnak. Mivel minden labdaérintés fontos, ebben rejlik az igazán nagy differencia a magyar és nemzetközi női futball között.”
A távolság csökkentése a fontos célok egyike. Az MLSZ tavaly ad hoc női bizottságot hozott létre a női futball nemzetközi eredményességének javítására. Turtóczki úgy véli: „Abból a szempontból új időszámítás kezdődik a magyar női futballban, hogy egyfajta ösztöndíjrendszer és pénz kerül a szakágba. Az öt–nyolc éves fejlesztési program alapvető célja a férfi futballhoz való felzárkóztatás. (A hölgyek számára biztató lehet: idehaza az erősebb nem labdarúgása sincs elérhetetlen magasságokban, sőt... – A szerk.) Meggyőződésem: a szakág komolyabban vételével egyenes arányban változik majd annak megítélése.”
Nőnapon mi mást is kívánhatnánk: legyen igaza.
