Ezzel együtt a skótok nem spórolnak a hangzatos kijelentésekkel, Neil Lennon edző például kijelentette, hogy – bár a továbbjutás a BL-nyolcaddöntőből szerinte is kisebb csoda volna – „ha ugyanannyi helyzetet alakítunk ki a Juve otthonában, mint a Celtic Parkban, akkor szép esténk lesz”. Majd hozzátette: „Kétségtelen, az olasz együttes klasszis csapat, és Glasgow-ban rászolgált a sikerre. De az csak az első másfél óra volt...”

A hallatlan elszántság ellenére a Celtic esélyei minimálisak, tekintettel arra is, hogy a Juventus európai kupamérlege skót vetélytársakkal szemben hazai pályán: 6 mérkőzés, 6 győzelem, 16-3-as gólkülönbség. Ráadásul a zebracsíkos gárda harmincnégyből harmincnégy kontinentális párharcban felülkerekedett akkor, ha az első találkozót idegenben megnyerte. Ezen túl három éve veretlen a nemzetközi porondon, legutóbb – 2010 márciusában – Gera Zoltán Fulhamje mért rá csapást az Európa Ligában (4-1).

A gárda kiegyensúlyozottsága az olasz bajnokság tabelláján és a pályán is tükröződik: olykor a tű fokán könnyebb átjutni, mint a Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini összetételű közvetlen védelmen és az az előtt felsorakozó Lichtsteiner, Vidal, Marchisio, Kwadwo Asamoah (vagy Peluso) középpályás négyesen. Az utóbbi csapatrész közepén pedig ott van az operatörténet legragyogóbb itáliai karmestereivel konkuráló nagy dirigens, Maestro Pirlo... Talán csak elöl komplikáltabb a helyzet: Matriban nem bíznak, a Vucsinics, Giovinco kettős pedig – noha a páros montenegrói tagja időnként veszedelmes – nem nevezhető világszámnak. Az edző, Antonio Conte már annál inkább...

Olasz a PSG mestere is, és ő sem akárki: Carlo Ancelottinak hívják. Irányításával a párizsi együttes listavezető a francia bajnokságban – noha legutóbb 1-0-ra kikapott Reimsben –, a BL most zajló évadában pedig hat győzelem, egy vereség a mérlege, miután Valenciában is viszonylag simán nyert 2-1-re. Bár Thiago Silva hiányzik, a Van der Wiel, Alex, Sakho, Maxwell védőkvartett nélküle is masszív, a középpályán Verrati és Matuidi úgy szűr, mint a gondos háziasszony a levestésztás edénynyel, míg a dél-amerikai támadószekció – Lucas Moura, Pastore, Lavezzi – nagyszerűen játszik alá az ellenállhatatlan Ibrahimovicnak. (Aki ma – eltiltása miatt – nem játszik.) Nem csoda, ha a PSG harminchárom éves „átkot” tört meg a Mestalla stadionban: a mostani vereséget megelőzően a Valencia 1980-ban, a Kupagyőztesek Európa Kupája nantes-i elődöntőjében (2-1) kapott ki francia csapattól. (Igaz, a visszavágón 4-0-ra győzött.) Abban az évadban Juventus–Győr párharc volt a KEK-ben, és az olaszok Torinóban megszerzett 2-0-ás előnyét az ETO huszonhárom perc alatt kiegyenlítette a Kisalföldön (Rába-stadion, 22.000 néző). A Zoff-fal, Gentilével, Scireával, Tardellivel felvonuló vendégeket egy másik világbajnok, bizonyos Causio mentette meg a Hannichhal, Póczikkal, Szabó Ottóval, Glázerrel, Pölöskeivel kiálló zöld-fehérekkel szemben (2-1)...

Rég volt.

Miként az sem mostanában történt, hogy a Paris-Saint-Germain KEK-et nyert. Annak már tizenhét esztendeje. A diadalt ugyanabban az esztendőben európai Szuper Kupa-győzelem, és azóta – a nemzetközi trófeákat illetően –semmi nem követte.

Most a negyeddöntő valószínűnek tetszik, és nincs kizárva, hogy lesz még nagyobb szám is a megannyi dél-amerikai táncost alkalmazó „Moulin Rouge” műsorában...