Vörös tenger, fehér sziklák

2013-03-05 Bajnokok Ligája bl labdarúgás

„Minden szem Cristianón” – írják az angol lapok a Manchester United–Real Madrid labdarúgó BL-visszavágó előtt, és még Sir Alex Ferguson, a házigazdák örökös menedzsere is azt mondta: „Nem a Real Madridtól félek, sokkal inkább Cristiano Ronaldo visszatérése nyugtalanít.”

A „királyi gárda” korábbi manchesteri játékosa valóban kulcsfigura lehet a nyolcaddöntő második mérkőzésén; részint azért, mert a Barcelona elleni múlt heti dupla győzelem során a Nou Camp és a Bernabeu stadionban is főszereplő volt, részint meg azért, mert Rafael, a brazil jobbhátvéd hagyományokat legföljebb szolidan ápoló bekk nem nevezhető az Old Trafford tartóoszlopának.

Az előny a Unitednél van, még akkor is, ha az első találkozó 1-1-gyel zárult, de Fergusonnak és az angol publikumnak jóval kevésbé kellene aggódnia, ha Van Persie eldöntötte volna a madridi meccset. Erre egy percen belül kétszer is lehetősége volt, de előbb a kapufa mentett, majd a brit klub holland csatára ziccert rontott, és az ilyen alkalmak elszalasztása nemegyszer sokba kerül (akár azonnal, akár utóbb). A Manchesternek különben megfelelő „fehér házi” döntetlen azért is veszélyes a ma esti vendéglátók szempontjából, mert a Real Madrid alighanem Európa legveszedelmesebben kontrázó csapata, és akadt brit orgánum, amely szerint Sir Alexet „egyenesen sokkolta” a madridiak 3-1-es barcelonai diadalának látványa.

Nemzetközi kupamérkőzésen eddig mindössze kétszer vesztettek otthon spanyol együttessel szemben a „vörösök”, de az egyik győztes a 2000-ben 3-2-es sikert elérő Real Madrid (a másik a 2001-ben ugyancsak 3-2-re nyerő La Coruna) volt. S a fehérek két manchesteri veresége közül a 2003-ban „elszenvedett” 3-4 nemhogy továbbjutást jelentett a Real Madrid számára, de a fenomén Ronaldo felejthetetlen mesterhármasáról híres találkozóról a mértékadó és -tartó The Times azt írta: „Egy éjszaka, amely megváltoztatta a futballt.” Az angolok most inkább a „királyiak” fölött 1968-ban aratott 1-0-t idézik, mégpedig azért, mert a Manchester United abban az évben elhódította a trófeát, és a csapat vezéregyéniségei közé tartozott a nem éppen szeplőtelen életű, ám a manchesteri elődöntő egyetlen gólját szerző George Best. A britek azt remélik: eljött az ideje, hogy Wayne Rooney, a modern kor „nehéz fiúja” ugyanúgy a csúcsra vigye a gárdát a Real Madriddal szemben, ahogyan a „Beatle-boy” annak idején. Egyébiránt Rooney nem marad Best mögött, hiszen 2008-ban hasonlóképpen BL-győztes volt, mint elődje negyven évvel korábban, s bár Aranylabdája nincs, klub Világ Kupa-diadala van (azzal meg Best nem büszkélkedhetett).

Az ellenfél azonban lelkileg stabil. Sergio Ramos kijelentette: „A Real Madridnál eleve az a mottó, hogy küzdj az utolsó pillanatig! De attól, hogy öt napon belül kétszer is felülmúltuk a Barcelonát, pszichikailag erősebbek vagyunk, mint valaha.”

José Mourinho sem éppen gyermekláncfű lélektanilag. A portugál tréner – a Portót, a Chelsea-t, az Internazionalét és a Real Madridot dirigálva – tizenöt mérkőzésen hét győzelmet, hat döntetlent és csupán két vereséget könyvelhetett el Sir Alex Unitedjével szemben. Olyan ez a statisztika, akár a „királyi gárda” morális állapota a múlt hét óta: nem gyenge, sőt...