Nehezen emésztette meg ugyanis a „szakma” a minden eddiginél pénzközpontúbb, tragikomikus helyzeteket és a sportágat üzletté silányító döntéseket hozó átigazolási idényt. Minderről sokat elárul, hogy a 2008-as világbajnok, Lewis Hamilton (Mercedes) nemes egyszerűséggel „őrületnek” minősítette a pilótapiacon történteket, valamint „ostobának” titulálta a csapatvezetők többségét.

A brit pilóta kiborulása korántsem volt indokolatlan: az elmúlt hónapokban kis túlzással úgy tetszett, a középmezőny csapatai és a sereghajtó istállók lényegében árverést hirdettek az ülésekért. A gazdasági válság nyomán ugyanis az élcsapatok kivételével mind a mai napig rendkívül nehezen teremtik elő tetemes éves büdzséjüket az istállók, emiatt pedig a pilótaválasztásuk is módosult: ma már nem elég az, ha a kiszemelt versenyző tehetséges és gyors, feltétel az is, hogy dollármilliókat kínáló szponzorok sorakozzanak mögötte.

Jól jellemzi a helyzetet az: miután a múlt év végén a Sauber felmondott a korántsem tehetségtelen Kamui Kobajasinak, a japán versenyző – világossá téve elbocsátásának okát – internetes honlapot indított, hogy szurkolóitól pénzt gyűjtsön karrierje folytatásához. Támogatói sokan voltak, de nem elegen, ezért az idei mezőnyből hiányozni fog.

Kobajasi elkeseredett karriermentési kísérlete után egymást érték a jókora vitákat szító igazolások. A sereghajtók között szereplő Caterham például „anyagi okok miatt” bontott szerződést a finn Hekki Kovalainennel és felmondott az orosz Vitalij Petrovnak is. Mindkét versenyző menedzsere állította: maradhatott volna a pilóta, ha több pénzt visz a csapathoz. A vállalkozás egyébként két fiatalt igazolt: a francia Charles Picet és a holland Giedo van der Gardét. A Caterham meglepő döntéséről sokat elárul, hogy Kovalainen állásának megmentéséért még Martin Whitmarsh, a McLaren és Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke is harcba szállt, mondván: „szégyen, ha egy ilyen kvalitású pilótának nem jut állás”. Hiába érveltek azonban: a finn a japán exkolléga sorsára jutott.

A Caterhamhez hasonló módon változtatott csapatán a Marussia is. Mindkét korábbi versenyzőjét kirúgta, és két ifjoncot, a brit Max Chiltont és a brazil Luiz Raziát hozta a helyükre – ami már csak azért is feltűnő, mert a mezőny leggyengébb csapataként éppen a versenyzésben és a fejlesztésben tapasztalt pilóták választása lett volna az ésszerű megoldás. A sajátos pilótaválasztásról és az anyagiak szerepéről sokat elárul az is: a tél végi teszten azért nem ülhetett autóba Razia, mert egyik szponzora nem utalta át az ígért összeget. Mivel a pénz később sem érkezett meg, a versenyzőt néhány hét után elbocsátották, és a helyére ültették a francia Jules Bianchit. Nem mellesleg Bianchi volt az, aki a Force Indiánál próbált elhelyezkedni, de végül alulmaradt az állásért vívott harcban a 2012-es szezont kihagyó, német Adrian Sutillal szemben. Úgy hírlik, nem a sebességbeli, hanem a szponzorpénzben megmutatkozó differencia miatt...

Noha a történtek fényében az a látszat, hogy lassan gazdag apukák nagyfiainak „játszóterévé” válik a Forma–1, azért ezt túlzás volna kijelenteni. Alighanem a Caterhamhoz került, „fizetős pilótának” tartott Pic találta fején a szöget, amikor úgy fogalmazott a viták kapcsán: „Kétségkívül sokat számítanak az anyagiak ebben a sportban. De azt azért higgyék el: ha nem tudnék vezetni és nem lennék elég gyors, a világ összes pénzéért sem szerződtetnének”.