Jegy van
Az ízelítő már megvolt. A Vasas–Siófok Magyar Kupa-negyeddöntő első mérkőzéséről az utcára terelték a százötven, mindenre elszánt érdeklődőt (nyilván humanitárius okokból, hogy jobb, ha ezt nem látja egyikük sem), a visszavágót pedig már zárt kapuk mögött rendezték, noha a balatoni csapatra semmilyen büntetést nem mért az MLSZ.
A Győrt sem sújtotta szankció, mégis úgy festett a Rába Park a Honvéddal vívott MK-meccs alatt, mintha a bejáratok többségére hét lakatot szereltek volna: akármerre pásztázott a tribünön a tévékamera, mindenütt tökéletesen kirajzolódott az elhagyatott ülésekre pingált ETO felirat.
Azért van ebben jó is. A mai magyar futballmérkőzések látogatásakor nem kell tülekedni, s az érdeklődő azzal a jó érzéssel érkezhet a pénztárhoz, hogy semmiképp sem vághatják a fejéhez: jegy nincs. Akár ki is lehetne kapcsolódni, mint hét végi erdei séták alkalmával, ha – hivatalos megfogalmazás szerint – „néhány tucat” randalírozó nem ordítozna olyasmiket, amely bekiabálásoktól minden érző polgár igyekszik megóvni önmagát és családját. (Még akkor is, ha nem az ő anyját szidják.)
Nemrégiben távlati tervként felvetődött, hogy tízezres nézőátlag lenne kívánatos az NB I-ben. Az első osztályú bajnokságban legutóbb 1975–1976-ban érte el, sőt haladta meg a tízezret a meccsenkénti látogatottság (10 088); akkor volt olyan tizennégy napos szakasz ’75 szeptemberében, amikor két kettős rangadón – az évszámhoz illően –egyaránt hetvenötezer szurkoló tolongott a Népstadionban. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a jelenkor célkitűzői nem mertek nagyot álmodni, de a megvalósítástól, fájdalom, még messze vagyunk. Ma 2919-nél (más források szerint 2805-nél) tartunk. Tavaly 3761-re kúszott fel az átlag, mindenekelőtt azért, mert az újonc DVTK találkozóit alkalmanként 7793 szurkoló tekintette meg. (Ugyanabban az évadban a német Bundesliga másodosztályának két utolsó helyezettje, az FSV Frankfurt, valamint az Ingolstadt mérkőzésenként 7930, illetve 7563 drukkert vonzott.) Ám a borsodi felfutásnak is vége – az őszi adat: 5750, igaz, ez még mindig a legjobb napjaink hazai mezőnyében –, mert Miskolcon sokan rájöttek, hogy Zsiga Marcell háza tája dinamikusabban fejlődik a diósgyőri labdarúgásnál.
De legyünk továbbra is pozitívak: hozakodjunk elő azzal, hogy egyenesen a hőskornál vagyunk. „Megtelt a Csömöri úti pálya minden nézőhelye, csak az üres páholyok és számozott székek jelezték, hogy még sokan hiányoznak, kik jelen szoktak lenni. A 4-5 ezernyi tömeg viharos éljenzéssel üdvözölte a csapatokat” – írták 1900-ban a BTC és a bécsi Ramblers budapesti mérkőzéséről. Hasonló érdeklődés előzte meg a legelső magyar bajnokit, amelyet így hirdettek: „1901. február hó 17-én, vasárnap délután 3 órakor a Budapesti Torna Club és a Budapesti Sport Club első csapatai között football-mérkőzés az 1901. évi bajnoki czímért. A mérkőzés színhelye: a Csömöri úti Millenáris versenypálya. Tribünjegy: 2 korona. I-ső hely: 1 korona. II-ik hely: 40 fillér. Villamos közlekedés zuglói kocsikkal. Megállóhely. Buffet.”
Négy-ötezren időnként ma is vannak a nézőtéren. Egyebekben pedig sikerült messze meghaladni a kezdetleges körülményeket, hiszen az előző századforduló idején még háló, előzetes sorsolás és igazolás sem volt, azaz a csapatok egymás között egyeztek meg arról, mikor játszanak, és csak közvetlenül a meccseket megelőzően kellett bejelenteni, melyik együttesben ki lép pályára. Talán annyi a visszalépés, hogy megfelelő büfé mostanság nem mindenütt van, abban viszont nincs differencia, hogy nagyjából annyira tudják az emberek amai NB Irészvevőinek összeállítását, akár az egykori BTC-ét (Bádonyi – Harsády, Lucius – Klebersberg, Ordódy, Skrabák – Cservenka, Buda, Róka, Ray, Minder).
Még a minálunk megforduló brazilok túlnyomó többségének a nevét sem ismerik, de erre egy korábbi válogatott labdarúgó magyarázatot adott e héten. Azt mondta: hozzánk alighanem úgy érkeznek a dél-amerikaiak, hogy kerozint töltenek a riói reptéren a gépbe, mígnem valamely menedzser szól nekik: inkább üljenek fel, és induljanak Magyarországra... A tréfát ne vegyük komolyan, még akkor se, ha úgy tetszik, tényleg akad nálunk néhány „Kerozinho”. Valódi játékos viszont alig van, európai színvonalról beszélni sem lehet. Azaz dehogynem: hallgassanak csak bele egy-két túláradó közvetítésbe!
Ne halasszák ezt holnapra, tegyék meg még ma, a tavaszi nyitányon. Mert szombat délután egyszerre lesz képernyőn az Újpest–Paks és a Real Madrid–Barcelona.
Nem irigylem a drukkereket: nehéz döntés előtt állnak.
Negyedszázad nézőátlagai
1987–1988: 7959
1988–1989: 6992
1989–1990: 5841
1990–1991: 5320
1991–1992: 5531
1992–1993: 5550
1993–1994: 5366
1994–1995: 5852
1995–1996: 4845
1996–1997: 4464
1997–1998: 5757
1998–1999: 5035
1999–2000: 3688
2000–2001: 4064
2001–2002: 4029
2002–2003: 3502
2003–2004: 3397
2004–2005: 3318
2005–2006: 3067
2006–2007: 2518
2007–2008: 2651
2008–2009: 2931
2009–2010: 2956
2010–2011: 2758
2011–2012: 3761
2012. ősz: 2919
Ötven éve (1962–1963): 11863
Negyven éve (1972–1973): 7221
Harminc éve (1982–1983): 9448
A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA
1. Győr 17 11 5 1 35-15 38
2. MTK 17 9 5 3 28-18 32
3. Debrecen 17 9 1 7 24-18 28
4. Videoton 17 7 5 5 21-15 26
5. Honvéd 17 7 4 6 27-25 25
6. FTC 17 6 7 4 26-23 25
7. Diósgyőr 17 6 6 5 17-19 24
8. Kaposvár 17 6 5 6 17-20 23
9. Paks 17 5 8 4 24-19 23
10. Újpest 17 5 7 5 25-22 22
11. Szombathely 17 5 6 6 22-18 21
12. Kecskemét 17 5 5 7 21-26 20
13. Pápa 17 5 5 7 16-25 20
14. Pécs 17 4 7 6 17-21 19
15. Eger 17 2 5 10 15-30 11
16. Siófok 17 2 3 12 15-36 9
Így folytatják
A 18. forduló műsora.
Ma: Pécs–MTK (17), Eger–Diósgyőr (Vác, 19).
Holnap: Kecskemét–Debrecen (14), Újpest–Paks, Szombathely–Siófok (mindkettő 16), Kaposvár–Győr (18.30).
Vasárnap: Pápa–FTC (16.30), Honvéd–Videoton (18.30).
