A fiúk a pályán nem futballoznak
Kispesten (Honvéd–Győr 0-1) és a Fáy utcában (Vasas–Siófok 3-1) műfüves edzőpályán játszottak, ráadásul Angyalföldön az utcára terelték azt a száz-százötven szurkolót, aki helyet foglalt volna a mobil lelátókon. A döntés indoka a biztonsági kockázat nagysága volt, és az óvatosság érthető is, hiszen nincs veszélyesebb, mint egy Vasas–Siófok, ráadásul ekkora tömegben...
De nem ez volt a hét vége első számú abszurdja, mert a mai magyar futball sorozatban képes előállítani a képtelen történeteket, akár egy időben is. A Vác–Videoton találkozó elmaradt, mivel a Duna-parti településen nem csupán a rendezést illetően vált tarthatatlanná a helyzet. Ennek valamelyes megértéséhez több hónappal korábbra kell visszamenni. A másodosztályú licenckérelmet –még a múlt tavasszal – a klubot működtető Dunakanyar-Vác Kft. nyújtotta be az MLSZ-hez, majd a Pest megyei városban megjelent egy angol befektető, John Marshall azzal, hogy megvásárolja a klubot.
Egyetlen feltétele volt: át akarta világítani a kft. gazdálkodását. Ehhez a Dunakanyar-Vác tulajdonosai nem járultak hozzá, ellenben azt javasolták: hozzanak létre Marshalléval közös céget; ők apportálják a licenc-, illetve az indulási jogot, a többit pedig „lerendezik” a szövetséggel. Különös módon a brit üzletember belement ebbe, sőt az ősszel vagy 70-80 millió forintot költött a klub működtetésére.
Az MLSZ-szel persze senki nem tárgyalt, holott a licenc-, illetve az indulási jog apportálhatatlan. Rejtély, hogy az átvilágításra még kényes Marshall, valamint ügyvédi csapata ezt miért nem ellenőrizte. Mindenesetre kiderült, a brit befektető olyan klubra költi a pénzt, amely valójában nem az övé: még a televíziós jogdíjak megfelelő hányada, valamint a tao-támogatás is a Dunakanyar-Vác Kft. számlájára érkezett (értesülésünk szerint az előbbi milliós, az utóbbi tízmilliós nagyságrendben).
Ezek után Marshall az MLSZ-hez fordult, kérve a licenc visszavonását. A szövetség vizsgálatot indít, és minden bizonnyal két osztállyal visszasorolja a váci klubot, ha az újra szerepelni akar bármilyen bajnokságban. Az MLSZ egyébként hosszú ideje tud az anomáliákról, de – mert nem akarta, hogy NB II-es szinten megszűnjék a váci futball – abban bízott: meg tud egyezni egymással John Marshall és Héger József, az új cég, a JMV-Invest Football Club Kft. vezetője. (A Dunakanyar-Vác Kft. ügyvezetője Facskó József.)
Ám a tárgyalások nem vezettek eredményre, s már nem csupán a klubban kerültek szembe Hégerrel és korlátolt felelősségű társaságával, hiszen hivatalosan azért nem rendezték meg a Vác–Videotont, mert a stadiont fenntartó városi vagyonkezelő holding állítólag 500 ezer forintot kért a pályahasználatért, ám a Dunakanyar-Vác Kft. csak 37 500 forintot fizetett. (A múlt év december 31-ig a város nem kért díjat azért, hogy a klub használja a pályát.) A humorra fogékonyabbak most úgy kommentálják a történteket: tiszta kabaré. Egyrészt Szilágyi György fergeteges bohózatából azt idézik, hogy „a fiúk a bányában dolgoznak”, másrészt hozzáteszik: a fiúk a pályán nem futballoznak. A kevésbé derűsek viszont ismét csak elszomorodnak a magyar labdarúgás lehetetlen állapotain. Bár van némi pozitívum. A játékvezetői jelentés szerint a pálya alkalmas lett volna a játékra.
