Gyorsan hozzátehetjük: az az idegen, aki manapság toppan be a területre, most sem gondolná, hogy jó helyen jár. A mértékletes megfogalmazással is ütött-kopott, gazzal benőtt, beázó, rogyadozó, bokáig érő sártengeren át megközelíthető épületek és pályák sok mindent eszébe juttatnak az embernek, de azt, hogy egy XXI. században működő sportklubban jár, a legkevésbé sem.

Nemrégiben az asztalitenisz-csarnokba hivatalos Simicskó István sportért felelős államtitkár is rémülten tekingetett körbe, s csak annyit jegyzett meg: azt hitte, eltévedt, és egy használaton kívüli gyártelepen kószál. „Reményeink szerint ez az elrettentő kép hamarosan a múlté lesz” – jövendöli Szentpáli. A bizakodást egyelőre csupán egy adminisztratív döntés táplálja, de az ígéret úgy szól, hogy a közeljövőben megérkeznek a munkagépek is.

A kormány még a múlt év végén döntött úgy, hogy a MÁV tulajdonában lévő – ám réges-régen magára hagyott – komplexumot a nehéz sorsú vasúttársaság térítésmentesen átadja a XIV. kerületi önkormányzatnak. Az előkészületek után a képviselő-testület jövő szerdán minden bizonnyal jóváhagyja a döntést, amelynek alapján Zugló másnap megköti a tulajdonosi szerződést a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel. A megállapodás értelmében a kerület tizenöt évig nem változtathat a terület funkcióján, azaz a létesítmények kizárólag sportcélokra használhatók, s a szakosztályoknak helyben kell maradniuk.

Az ügyvezető elnök úgy véli, mindennek következtében a klub összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetbe kerül. A jelenlegi vegetálás, napi „élet-halál harc” helyett a saját forrásokból származó bevételeket nem fűtésszámlára és toldozásra-foldozásra kell költeniük, hanem – ki hinné? – a sport finanszírozására. Mi több, az önkormányzati megrendelések – például az iskolai úszásoktatás, a nyugdíjasok sportolása – nyomán tovább javulhat a helyzet. Az ügyvezető csak félve meri kimondani: „Még az is lehet, hogy rövidesen fizetést tudunk adni az edzőinknek.”

Az önkormányzat a létesítmények felújítását, a környezet rendbetételét határozta meg a legsürgetőbb feladatként. A projekt keretein belül a későbbiekben sportszálló is épülhet, s a klub saját hatáskörében szintén forszírozza a bevételtermelő kiegészítő tevékenységeket: ennek jegyében várhatóan a jövő hónapban megkezdi működését az utánpótlás-nevelés előszobájának tekinthető BVSC-óvoda.

A társaságiadó-kedvezményről szóló törvénynek köszönhetően már „zsebben van” 860 millió forint az uszoda rekonstrukciójára, s ha az elmúlt időszakban csak késedelmi kamatként évi öt-hatmillió forintot kifizető, összességében mintegy százötvenmilliós adósságot fölhalmozó egyesület a jövőben valóban a sportra fordíthatja azt a pénzt, amit eddig iparosok és közüzemi díjak kifizetésére költött, akkor a kép szürkéből hamarosan rózsaszínűre válthat.

Annál is inkább, mert azt hallani, hogy a 102 éves zuglói klub jelentős állami dotációra is számíthat, ha bekerül a kiemelten támogatandó fővárosi egyesületek körébe. Még megkérem az elnököt, hogy árulja el, mostantól vajon mire utal a V betű a klub elnevezésében. „A MÁV búcsúja után sem gondoltunk keresztelőre. A tradícióink arra köteleznek bennünket, hogy a nevünkben megőrizzük a vasutashagyományt. Eszünk ágában sincs fölégetni a múltat, de azt elismerem: újabban már inkább a jövőt tervezgetjük.”