Ráadásul milliós adósságot görget maga előtt az ostravai klub, s a lélektelen játékra hivatkozva a városi önkormányzat is elzárta a pénzcsapot.

Most már viszont a feltámadásról áradoznak ugyanazok a szurkolók, akiket nemrégiben még végtelen bánat kínzott. A hirtelen hangulatváltást Milan Baros, a 93-szoros cseh válogatott játékos idézte elő, bejelentve, hogy hazatér, s ingyen hajlandó segíteni nevelőegyesületét a liga szombaton kezdődő „tavaszi hadjáratában”. A cél a kiesés és az anyagi csőd elkerülése. A harmincegy éves csatárnak közös megegyezéssel sikerült felbontania szerződését a Galatasaray vezetőivel, akik a múlt év őszétől már az első csapat edzéseiről is kitiltották, viszont sok pénzt kértek érte, s ezért nem tudott klubot váltani. Pedig Diego Milito sérülése után az Internazionale is komolyan érdeklődött iránta.

Rosztovba vagy Katarba nem vágyott, s bár hívta a prágai Sparta is, „ha Csehország, akkor csak a Banik, boldog ifjúságom színtere” –mondta, és állta a szavát. Visszatér oda, ahonnan több mint egy évtizede, párját ritkító tehetségként igazolt az Anfield Roadra. A Liverpool színeiben szépen termelte a gólokat, és 2005. május 25-én gól passzt adott minden idők legdrámaibb BL-döntőinek egyikén, amelyen a Milan már 3-0-ra vezetett az isztambuli Atatürk stadionban, de a Mersey-partiak egyenlítettek (3-3), és a tizenegyes párbajban elhódították a trófeát. (Az egyik Milan nyert, a másik nem...) Egy évvel korábban a cseh válogatottal bronzérmet szerzett és gólkirály lett Portugáliában, az Eb-n, utóbb mégsem érte el a sokak által megjósolt csúcsokat. Először Rafa Beniteznél „húzta ki a gyufát”, mert több időt töltött a pubokban, mint a stadionban, ezért az Aston Villához került. Baros rövidesen felfedezte, hogy Birminghamet Prágával hetente többször közvetlen légi járat köti össze, és gyakran „hazaugrott” bulizni a cseh fővárosba.

– Kora este indultam,másnap délelőtt érkeztem vissza karikás szemmel, nemritkán rogyadozó lábbal –vallotta meg nemrégiben, így nem lepte meg, hogy 2007-ben eladták az Olympique Lyonnak. Kétszer került a címlapokra: egyszer rasszista megnyilvánulásért, másodszor pedig akkor, amikor „lemeszelték” őt a Lyon–Genf autópályán, mert óránként 274 kilométeres sebességgel száguldott Ferrarijával. Egy év múlva hétmillió euróért vásárolta meg őt a török klub, s egy ideig úgy tetszett, Baros végre átlépi a saját árnyékát, hiszen a „Galatánál” töltött első évadában húsz gólt ért el, s a liga mesterlövésze lett. A következő ősszel a Fenerbahcse elleni rangadó első percében lábtörést szenvedett, s azóta nem tudta visszaverekedni magát még a kispadra sem. Több társával együtt egy időre kihagyták a válogatottból is, mert 2009 tavaszán, a Szlovákia elleni vesztes vb-selejtező (1-2) után – a prágai lapokban megjelent fotók tanúsága szerint – prostituáltakkal tivornyázott, majd randalírozott a cseh főváros szállodáinak egyikében. Ivan Hasek szövetségi kapitány néhány hónap múlva visszahívta, de nem sokkal később a közönség már kifütyülte őt; ez történt a tavalyi cseh–magyaron (1-2) is.

Azon a barátságos meccsen egyetlen műeséssel hívta fel magára a figyelmet.

A lengyel, ukrán rendezésű Európa-bajnokságon még azzal sem.

„Ahányan rajongtak érte korábban, legalább annyian utálják őt mostanában. Nem lesz virágvasárnap Ostravában sem, hiszen fél éve nem játszott meccset, a lába sem a régi” – írta kedden a cseh sportlap. Érdeklődésemre Petr Safarcik klubelnök lelkesen cáfol: – Ne hallgasson a tamáskodókra! A hazatérő Milan kétségkívül tékozló fiú, de tanúi leszünk harmad virágzásának, amelynek köszönhetően ismét megtelnek a lelátóink. A tavaszi idény végéig lemondott havi húszezer koronás (hozzávetőleg 220 ezer forintos – a szerző) alapfizetéséről és a várható prémiumokról is. Ezek után már az önkormányzat sem jegelheti a pénzünket, mi pedig május végére visszakapaszkodunk a bennünket megillető helyre, vagyis az élmezőnybe!

– De mi lesz akkor, ha a terveik nem válnak valóra? – kérdezem.

Felháborodva emeli fel a hangját: – Ilyesmi még rémálmainkban sem kísért bennünket!