A 13-as csapdája
A sportág történetében megesett más alkalommal is, hogy bizonyos számok nélkül vette kezdetét az évad, a 13-astól azonban már-már misztikus távolságtartás jellemzi az F–1 berkeit. A történet 1925-ig nyúlik vissza. A Francia Automobil Club Nagydíján Paul Torchy a fának csapódott 13-as rajtszámú autójával. Noha a szerencse ekkor pártfogásába vette, a francia autós – aki két évvel azelőtt a huszonnégy órás Le Mans-i versenyt a 13. helyen fejezte be – felépülése után ismét rajthoz állt, méghozzá az ominózus számmal, és a San Sebastian-i pályán lelte halálát. Egy esztendővel később a Torchy korábbi csapatának színeiben versenyző olasz Giulio Masetti egy szicíliai viadalon szenvedett halálos balesetet 13-as rajtszámú autójában.
A Forma–1 hatvanhárom éves történetében eddig mindössze három alkalommal jelent meg a 13-as szám. Először Mauritz von Strachwitz autójára festették fel azt az 1953-as Német Nagydíj selejtezőjében, ám a versenyre nem sikerült kvalifikálnia magát a német autósnak. Hasonlóképpen járt Divina Galica: az angol hölgy –aki 1964-től három téli olimpián alpesi síelőként szerepelt – az 1976-os Brit Nagydíjra próbált részvételi jogot kivívni magának, sikertelenül. Így az egyetlen versenyző, aki 13-as rajtszámmal valaha is részt vett hivatalos F–1-es futamon, Moises Solana volt 1963-ban. A házigazdák pilótája az éllovas Jim Clarkhoz képest nyolckörös hátránnyal fejezte be a Mexikói Nagydíjat, majd további hét futamon állt még rajthoz, de mindannyiszor más (értsd: nem 13-as) rajtszámmal.
Tragikus egybeesés: Wolfgang von Trips Clarkkal ütközött 1961-ben, a Forma–1 históriájának legnagyobb katasztrófáját okozva: a német versenyző Ferrarija a nézők közé csapódott Monzában, s a baleset következtében a pilóta, valamint tizenhárom szurkoló életét vesztette. Az autós amúgy sem kerülhette volna el szomorú sorsát, mert arra a Chicago felé tartó járatra volt – a verseny másnapjára szóló – repülőjegye, amely Dublin fölött lezuhant. A szerencsétlenségnek nem akadt túlélője.