– Éreztem némi keserűséget az újabb második helyezés miatt – idézi fel a hollandiai tornát –, ám leginkább a játékminősége, s nem az elsőség foglalkoztat. Persze jobb lett volna nyerni, már csak azért is, mert a győzelem automatikusan A csoportos meghívást jelentett volna a jövő évi Wijk aan Zee-i viadalra.

Rapport két különdíjat is kiérdemelt különleges teljesítményével: az egyiket Edith Schippers holland sportminiszter nyújtotta át neki,míg a másik a közönségdíj volt, amelyet a – harmadik fordulóban játszott –legjobb partiért vett át.

– Kétszeresen is nagy megtiszteltetés ért, de az utóbbi kategóriában inkább a negyedik vagy az ötödik fordulós játszmámra adtam volna díjat: előbb az Örményország csapatával olimpiai bajnok Szergej Movszeszjant, majd az orosz származású, Hollandiát képviselő Szergej Tivjakovot győztem le szép küzdelemben. A legnehezebb ellenfélnek mégsem e két sakkozót, hanem az ukrán Ruszlan Ponomarjovot tartom.

Az ifjú magyar tehetség – aki legközelebb március végén, április elején versenyez – naponta legkevesebb hat-nyolc órát tölt a sakktábla mellett; a viadalokra való felkészülés során akár a duplájára is nőhet a penzum. Szabad ideje szinte nincs is, és ha mégis van, akkor nyelveket tanul. Vagy olvasva „sakkozik”: a hajdani nemzetközi nagymester, Szabó László könyveit lapozgatja.

A Junior Prima díjas, itthon a Szombathelyi Haladás színeiben szereplő sportoló viszonylag későn, kilencesztendős korában kezdett versenyszerűen sakkozni. Alig négy esztendő múltán azonban „átírta” a magyar sakktörténetet: ekkor lett –Lékó Péter 1994-es rekordját megdöntve – minden idők legfiatalabb hazai nagymestere. Ahhoz képest, hogy egy iskolai érdemjegy miatt volt kénytelen komolyabban venni a sportot...

– Édesapám jóvoltából már négyöt esztendős koromban ismertem a sakklépéseket. A táblát azonban ritkán vettük elő, mígnem matematikából négyes osztályzat került az ellenőrzőmbe. A szüleim közgazdászok, így nehezen emésztették ezt meg. S mivel tudták, hogy nem a megoldókészségemmel van gond, hanem figyelmetlenség miatt maradt el a jeles, apukám újra kezdte velem a sakkozást, mert úgy vélte: a szellemi sport által fejlődik a koncentrációs készségem.

Igaza lett. Olyannyira, hogy a rendkívül ambiciózus fiatalember immár kedvenc játékosáéhoz, Mihail Taléhoz hasonló karriert remél. A legendás rigai sakkozó volt a sportág nyolcadik (akkor, 1960-ban, huszonhárom évesen minden idők legfiatalabb) világbajnoka...

– Minél hamarabb a világranglista első húsz helyezettje közé szeretnék kerülni – mondja határozottan Richárd –, s amennyiben ezt elérem, úgy a következő cél a világbajnoki cím lesz. Addig hosszú út vár még rám, de úgy gondolom – teszi hozzá racionálisan –, a sakk nem csupán az örömöt jelenti majd az életemben, hanem a biztos megélhetést is.

Rapport: előtte az élet