Dabasi Csodák palotája
Igaz, az amúgy káprázatos hangulatot teremtő ferencvárosi szimpatizánsok már a női BL-középdöntőmeccs előtt is elbizonytalanították a jelenlévőket. Különösen a vendégségbe érkezett ljubljanaiak szlovén, német, svéd, horvát és orosz játékosai tekingettek körbe értetlenül a teremben, amikor az egyik kapu mögötti szektort dugig megtöltő „kemény mag” az ellenfél bemutatásakor a székely himnuszra zendített rá. Magam csak arra tudtam gondolni, hogy a mérkőzést semmi pénzért ki nem hagyó székelyudvarhelyi cimborám, Lukács Zsolt tiszteletére hangzott fel a „Ki tudja, merre, merre...” kezdetű dal, de ezzel a sejtéssel mégsem állhattam oda a vetélytárs összes kézilabdázója elé.
A Krim csapatának játékosai egyébként szinte kivétel nélkül sokat tapasztalt klasszisok, s tegnapig – egyebek mellett – azt kellett tudni róluk, hogy ferencvárosi kolléganőikhez hasonlóan veretlenek a Bajnokok Ligája-csoportban. Meg azt is, hogy a fejükbe vették: elhódítják a leg értékesebb európai serleget. Ezzel szemben az FTC mindaddig parádézó társulatával kapcsolatban az volt a legfontosabb hír, hogy a hosszú ideje sérült Zácsik és a csak heteslövésekre bevethető Szekerczés mellett immár Nerea Penára, az egy héttel korábban keresztszalag-szakadást szenvedő s azóta meg is műtött spanyol átlövőklasszisra sem számíthatott Elek Gábor tréner, minek nyomán a „szakma” lényegében leírta az együttest, minimális továbbjutási esélyt prognosztizálva Tomorinak és társainak.
De most már napnál világosabb: Dabason nem lehet veszíteni. Noha Pesttől negyven kilométerre vagyunk csupán, a település kész Amerika az FTC számára. Előttünk a Tesco, mögöttünk a préri, az ékszer doboznyi – a népligetinél mégis majdnem kétszer akkora befogadóképességű –csarnok meg a „Csodák palotája”. Mert mi másnak nevezhetnénk azt a kölcsönkért „kastélyt”, amelyben kilencedik föllépésén a kilencedik győzelmét aratja a csapat?
Ráadásul hogyan!
Az első félidőben még csak arra tellett a hazaiak erejéből, hogy ott lihegjenek riválisuk nyakán. A szlovének annak ellenére nem tudtak meglépni, hogy negyedóra múltán három (6:9), újabb tíz perc elteltével pedig négy góllal is vezettek (11:15). A szünetben azonban már csak minimális differencia mutatkozott a hajrára mind a védekezésben, mind a támadások kreativitását illetően szépen följavult FTC és a Krim között (14:15), s ebben jelentős szerep jutott az utóbbi időben – a csapat nyolcadik játékosaként – a pályán rendszeresen fölbukkanó Pavlik Attila csapatorvosnak is. Bár ijedségre ezúttal is volt ok, sem Tomori bokasérüléséből, sem Szamoránsky fejbe kólintásából nem lett nagyobb baj (még az kellett volna, hogy ők is kidőljenek...), a térfélcsere után pedig nemhogy baj nem volt, csak ültünk és tátott szájjal bámultunk Kovacsicz, Tomori, Szucsánszki és a többiek alakításai láttán. Az FTC 17:16-os állásnál vette át a vezetést, az 50. percben már három volt „közte” (26:23), amikor pedig Elek a pálya szélén nyilvánosan összevissza csókolgatta Alena Abramovics kapust, már fél Dabas ünnepelt. Tudniillik a Ferencváros a fogak összeszorítása nyomán kiküzdött 30:26-os diadallal ott áll a BL-elődöntő küszöbén.
Kezeket fel: bármi lesz is a vége, itt az idő a kalaplengetésre!
Eredmények: FTC–Krim Ljubljana (szlovén) 30:26, Oltchim Valcea (román)–Zvezda Zvenyigorod (orosz) 29:25.
A csoport állása: 1. FTC 6 pont, 2. Krim Ljubljana 4, 3. Oltchim Valcea 2, 4. Zvezda Zvenyigorod 0.
Győri édes
Harmadik mérkőzését is megnyerte a Győr női kézilabdacsapata a Bajnokok Ligája középdöntőjében: a kisalföldi együttes ezúttal a norvég Larvik otthonában nyert 24:18-ra. A remek győzelemben – a szenzációs védekezésen kívül – nagy szerepe volt a lövések hatvanöt százalékát hárító Katrine Lundénak, valamint a hat gólt szerző Rédei-Soós Viktóriának. A négyes másik meccsén: Podgorica–Randers 24:22. A csoport állása: 1. Győr 6 pont, 2. Larvik 4, 3. Podgorica 2, 4. Randers 0.
