Charles Kaboré, a meglepetéscsapat kapitánya azt mondta a Ghánával vívott elődöntő után: „Úgy érkeztünk a tornára, hogy csak egyetlen ember hitt a sikerünkben. A szakvezetőnk, Paul Put.” A belga edző már ünnepel is: „Az álom megvalósult” – említette boldogan a döntős szereplés kivívása után. Érthető, ha a johannesburgi csúcstalálkozótól függetlenül elégedett, hiszen Burkina Faso fiai eddig soha nem jutottak ilyen messzire; mostanáig a legjobb eredményük a négy közé kerülés volt, ám az 1998-as bravúrt hazai pályán produkálták Afrika legújabb hősei.

Itt érdemes megjegyezni, hogy Put nem vesztette el humorát (ahogyan csapata sem vesztett mérkőzést a jelenlegi kontinenstalálkozón). Kijelentette: „Dél-Afrikában annyira rossz állapotban vannak a pályák, hogy játékosaim egészen otthon érezhetik magukat.” Amúgy Burkina Faso 1998 óta tizennyolc meccsen nyeretlen maradt az Afrika Kupán, majd tizenkilencre lapot kért: a mostani torna csoportmérkőzéseinek második fordulójában Etiópia 4-0-ás elintézésével törte meg a sorozatot.

Igaz, ezen kívül csak egyszer győzött – és Togo ellen is csak a kétszer tizenöt perces hosszabbításban nyert 1-0-ra –, de a „ghánai” 1-1 (megfejelve a szerencsés tizenegyespárbajjal) a legnagyobb diadallal felért. Put tényleg megmámorosodott, hiszen így kommentálta a találkozót: „Mindenki láthatta, jobbak voltunk vetélytársunknál.” Különösebben megilletődöttnek a másik szövetségi kapitány, Stephen Keshi sem tetszik.

Tudja jól, ő lehet a második ember a fekete kontinensen, aki játékosként és szakvezetőként is Afrika Kupa-győzelmet ünnepelhet. (Az eddigi egyetlen ilyen duplázó a múlt év szeptemberében elhunyt Mahmud El Gohari volt, aki labdarúgóként 1959-ben, míg a válogatott trénereként 1998-ban járult hozzá Egyiptom elsőségéhez.) Most, hogy a futballistaként – Finidivel, Olisehvel, Okochával, Yekinivel, Siasiával, Amokachival, Amunikével együtt – a nigériai aranygenerációhoz tartozó Keshi az ismétlés küszöbén áll, leszögezte: „A rekordok azért vannak, hogy legalábbis beállítsák azokat.”

Nigéria kétségkívül rutinosabb döntős Burkina Fasónál, hiszen hatszor volt finalista, de négyszer alulmaradt az aranyéremért vívott találkozón. (Legutóbb akkor – 1994-ben – hódította el a trófeát, amikor Keshi még csapatkapitány volt, s a világ vidáman „Jay-Jay-ezett” Okocha trükkjei nyomán, míg Magyarországon nem győzték emlegetni a jó nevű csatár hatására, hogy „Sziaszia”.)

Akkoriban a nigériai válogatott a világranglista tizenkettedik helyén állt; az idén januárban ötvenkettedikként jegyezte a FIFA. Burkina Fasót meg kilencvenkettedikként. (A döntő szereposztása miatt ez legközelebb kedvezően változik.) Olyan hírességek, mint tizenkilenc évvel ezelőtt, a mai nigériai csapatban nincsenek, de Keshi jelöltjei között két Chelsea- és egy-egy Celtic-, Lazio-, Braga-, Betis-futballista is található, Put csapata viszont a francia idegenlégió néhány tagjára, Lyon-, Marseille-, Rennes- vagy Lorient-futballistára építhet.

Mba mindenesetre okkal bízik benne, hogy holnap eljön az ő ideje, akár Oliseh-é az 1994-es döntő napján. A korábbi és a mostani középpályást is úgy hívják: Sunday.

BURKINA FASO-NIGÉRIA

Afrika Kupa-döntő, Johannesburg, vasárnap, 19 (tv: Eurosport1).

Burkina Faso: Soulama – Koffi , Bakary Koné, Koulibaly, Panandetigiuri – Pitroipa, Djakaridja Koné, Kaboré, Outtara, Sanou – Dagano.

Nigéria: Enyama – Ambrose, Oboabona, Omeruo, Elderson – Onazi, Mikel, Mba – Moses, Emenike, Ideye.

Útjuk a döntőig. Burkina Faso: Nigéria 1-1, Etiópia 4-0, Zambia 0-0, Togo 1-0 (hosszabbítás után), Ghána 1-1 (11-esekkel 3-2).

Nigéria: Burkina Faso 1-1, Zambia 1-1, Etiópia 2-0, Elefántcsontpart 2-1, Mali 4-1.

A levegő ura. A Burkina Fasó-i Nakoulma öröme