Zöld pázsit, zöld hullám
Az eddig feltűnően jól játszó balbekket, Tambourát például roppant könnyen megforgatta Moses, akinek labdáját Elderson előrevetődve fejelte a hálóba; majd az Onazi, Emenike, Ideye kombinációt követte menthetetlen gól (30. perc: 2-0). Az egyoldalú első félidő végén Emenike szabadrúgása jobbra tartott, de Mohamed Sissoko lábán irányt változtatott, és Samassa kapus nem tehetett mást, csak szomorúan nézhette, amint a labda a bal sarokba kocog (3-0).
Az előzmények nyomán a második félidő formalitásnak tetszett, ám egyáltalán nem maradt esemény nélkül: egy óra elteltével az alighanem lesről elengedett Musa szerzett gólt, majd – Diabaté szólója és visszagurítása után – Fantamady Diarra szépített (4-1).
A másik mérkőzés összehasonlíthatatlanul izgalmasabb volt. Noha Wakaso Mubarak már az első negyedórában vezetést szerzett – büntetőből – Ghána csapatának Burkina Faso együttese ellen, a hatvanadik percben Bancé egyenlített (1-1). Ez után sem a rendes játékidőben, sem a kétszer tizenöt perces hosszabbításban nem esett gól; döntöttek a tizenegyesek.
A párbajban a ghánaiak kétszer is rontottak – mindkétszer mellé lőtték a labdát –, így Burkina Faso válogatottja már három sikeres tizenegyessel is bejutott a döntőbe. Ez a torna legnagyobb meglepetése, és vasárnap este lehet még ennél is nagyobb szenzáció...