A Baltimore Ravens játékosa Joe Flacco átadását húzta le a levegőből a San Francisco 49ers elleni mérkőzés elején az amerikaifutball-liga New Orleans-i döntőjében, minek köszönhetően együttese 6:0-ás előnyt szerzett a csúcstalálkozón. Azon a meccsen, amelynek jelentőségét szépen illusztrálja, hogy a tizenhatszoros Grammy-díjas Beyoncé Knowles meglehetősen nagy érdeklődéssel kísért eseményen tréningezett a félidőben esedékes fellépésére. Az énekesnő néhány hete Barack Obama második elnöki beiktatásán állt színpadra, ám első blikkre úgy tetszett, ezúttal nem olyan playback produkcióval jelentkezett, mint a politikai rendezvényen.

Az csöppet sem meglepő, hogy a geopolitikai szemszögből egyébként kevésbé fontos Super Bowlra időzítette a jobbik formáját: egy 2010-es adatsor szerint az Egyesült Államok negyvennégy legnézettebb televíziós közvetítése között huszonegy NFL-döntő lelhető föl. És azóta újabb három „aranymérkőzést” tartottak meg...

Persze a kitüntető figyelem nem elsősorban a zenészeknek, hanem a játékosoknak szól. A stadionban helyet foglaló több mint hetvenezer szurkoló minden bizonnyal értékelte Alicia Keys egyedi himnuszelőadását, de a mikrofonnal színpadra állók ez alkalommal inkább csak statiszták voltak. A főszerepeket másokra osztották. Például a legendás Ray Lewisra: a Ravens harminchét esztendős emblémája a szezon közben jelentette be, hogy az évad végén visszavonul. Akkor még kevesen fogadtak volna arra, hogy bajnoki címmel koronázza meg kivételes pályafutását, melynek során kizárólag a Baltimore mezét viselte. Csodálatos NFL-karrierje 1996-ban kezdődött; az első irányító, akit földre vitt, Jim Harbaugh volt. Az a Jim Harbaugh, aki tizenhét évvel az eset után a San Francisco szakvezetőjeként jelent meg a vasárnap esti döntőn. És ő is történelmet írt, merthogy a Baltimore trénere nem más, mint a fivére, John: először fordult elő a liga históriájában, hogy a pályára lépő garnitúrákat testvérek vezényelték.

Mondhatjuk azt is: ez épp olyan ritka, mint az, hogy egy játékos a labdát 108 yardon át cipelve ér el touchdownt a döntőben. Jacoby Jones, a Ravens klasszisa e bravúrral nyitotta a második félidőt, így csapata már 28:6-ra vezetett az „aranyásók” ellen. De Boldin elkapása és Jones „hatpontosa” között sem tétlenkedtek az együttesek: Flacco három TD-passzt osztott ki, Colin Kaepernick, a San Francisco fiatal csillaga, aki csupán tizedik alkalommal kapott helyet a kezdő tizenegyben, eladta a labdát, amelyet Ed Reed szerzett meg, az amúgy szörnyű szezont teljesítő David Akers két mezőnygólt rúgott, így csapata összes pontját ő szerezte az első két negyedben.

A gárdák tizenöt pontos baltimore-i fórral mentek pihenőre, hogy átadják a terepet Beyoncénak, valamint a képernyőn 3,8 millió dollár/30 másodperc egységáron helyet kapó reklámoknak.

A fordulás és Jones demoralizáló mutatványa után úgy látszott, a mérkőzés eldőlt. Akkor azonban kiderült az is: a profizmus korántsem jelent egyet a hiba intézményének megszűnésével. Van, amivel szemben a Forbes magazin által a világ legértékesebb sportmárkái között számon tartott, a marketingszakma csúcstermékeként emlegetett Super Bowl szervezői is tehetetlenek.

Ilyen vis maior az áramszünet.

Az aréna a harmadik negyedben –NFL-döntőn legalábbis meghökkentő módon – hirtelen elsötétült. Az pedig már lényegében értelmezhetetlen, hogy a játék körülbelül negyven percig állt a hiba miatt. De nem ott folytatódott, ahol abbamaradt, sőt...

Michael Crabtree elkapott, Frank Gore futott egy TD-t, Akers újra pontokat szerzett, s a SanFrancisco 28:23-ra megközelítette a Baltimore-t. Tucker mezőnygóllal felelt, Kaepernick „hatossal” válaszolt, de kétpontos akciója nem sikerült, így 31:29-re vezetett a Ravens, amely egy újabb Tucker-találattal öt pontra növelte a differenciát.

A végjátékban a feszültség fokozhatatlanná vált, epikus küzdelem zajlott a pályán, s ekkor talán a sportágat jelentős távolságtartással kezelő alkalmi érdeklődők is megértették, miért őrül meg az Egyesült Államok minden évben a Super Bowl éjszakájára.

A mérkőzés vége előtt két perccel Kaepernick és a San Francisco a győzelemért támadott, a Baltimore pedig az „életéért” védekezett. Közvetlen veszély nyilván nem fenyegette a játékosokat, de erről aligha értesítették őket: a Ravens rutinos védőideáljai utolsó közös bevetésükön fantasztikus teljesítményt nyújtottak. Hatástalanították a San Francisco mind a négy kísérletét, a célterülettől néhány méterre megállították az ellenfelet, s megnyerték a meccset. A hősköltemény szerzőinek egyike, a kétszeres bajnok Lewis a műfajhoz illő módon nyilatkozott a találkozó után: „Hullámvasúton ültünk, de végig együtt maradtunk. Így a második gyűrűvel az ujjamon lovagolhatok el a naplementébe.”

A lírai szavakat még nem mondta el, amikor már könnyezett mindenki: a döntők legnagyszerűbb feltámadásainak egyikét bemutató San Francisco végül elbukott, az együttes öt méterre a csúcstól megállt, Lewis amerikai álma megvalósult, a Harbaugh fivérek egyike alulmaradt, másika győzött.

S nyertek mindazok, akik végignézték az idei Super Bowlt.

Lewis: búcsú ereklyékkel