- Ha nyilatkozik, itt is, ott is azt magyarázza, mennyire elfoglalt, minden perce be van táblázva. Mi lesz így a mezítlábas vízisízéssel?

- A kérdés egyelőre nem aktuális, mert – bár a szuper öltözéknek köszönhetően akár januárban is lehetne siklani a Dunán – a motorcsónak tempója miatt az arcba csapódó jeges víz nem volna kifejezetten kellemes élmény. Úgyhogy majd nyáron térjünk vissza a témára.

- Miért, azt gondolja, akkorra jut ideje a hobbira is?

- Alkonyat tájban már biztosan.

- Vadászni meg úgyis éjjel meg hajnalban kell...

- Ahogyan mondja. De a vadászattal más a gond. Ha az ember nem tud kikapcsolni, nem árasztja el a földöntúli nyugalom, akkor képtelen órákon át ücsörögni a magaslesben. Márpedig én újabban húsz-harminc különböző dolgon jártatom az agyam napi tizenkét órában, a hét hat napján.

- Például min?

Mondjuk, azon, hogy a problémás eseteket az eltérő érdekek messzemenő figyelembe vételével oldjam meg, miközben nem sértem meg mások érdekeit.

- Az elnök, akár egy szintetizátor?

- Mondok egy példát. Ha egy játékos az életkörülményeinek megváltozása miatt szezon közben szeretne másik városban szereplő klubba igazolni, akkor azt az uszodai logika szerint méltányolni illene. Ám mivel a szabályok mást diktálnak, az elnök számára ott a dilemma: mitévő legyen? És arra a következtésre jut, hogy az írott szót semmilyen körülmények között nem szabad megszegni, mert annak káosz lesz a vége. Ugyanakkor azt is elhatározza: a következő szabálymódosítás alkalmával indítványozni fogja a rendelkezés árnyalását, finomítását.

- A szókimondó, „ami a szívemen a számon” kapitány hetek alatt diplomatává változott?

- Tudtam én diplomatikusan szemétkedni edzőként is... De komolyra fordítva: mindig is sajnáltam a politikusokat, mert sokszor kényszerülnek arra, hogy mást mondjanak, mint amit gondolnak. Én tiszta közegből, valóban az eredményjelzők világából jöttem, s nem is szeretnék kibújni a bőrömből. Számomra nem kérdés: abbahagyom az egészet, ha azt veszem észre magamon, hogy nekem is túl gyakran kell gondolkoznom azon, mit mondhatok, és mit nem.

- A magyar sportban legalább háromféle elnöktípus létezik: a pénzember, a politikai ejtőernyős és a munkás. Az ön megválasztásával akár bővülhetett volna a kör a reprezentáló sportikonéval. Ehhez képest jön-megy, tárgyal, intézkedik, meg sem áll. Három olimpiai bajnoki cím után mi hajtja ennyire?

- Akik ismernek, azok tudják: bármit csinálok, azt százszázalékos intenzitással teszem. Számomra félmunka nincs, majdnem jó sincs. S amíg a póló nem kerül vissza a magyar sport kirakatában arra a polcra, amelyen nem is olyan régen még mutogatták, addig nem leszek elégedett.

- Mikor tekint majd önmagára sikeres elnökként?

- Részint akkor, ha a riói eredményhirdetésen a magyar Himnuszt hallhatjuk, részint meg akkor, ha a sportág népszerűségét sikerül föltornázni a korábbi szintre.

- Egy kis sportág népszerűségének, ily módon az elnök minősítésének záloga a válogatott eredményessége. Vagy nem?

- Én azt mondom: a fiúk tényleg sokat segíthetnek a megítélésemen. De az ő remélt sikereiktől függetlenül is szeretném elvégezni a munkámat a legjobb tudásom szerint. Eltökélt szándékom például, hogy elhitessem a sportág minden szereplőjével: szemléletváltásra van szükség. Noha széttárhatnánk a kezünket, nincs mit tenni, a gazdasági válság idején természetes, hogy nehéz szponzort találni, ez a mentalitás távol áll tőlem. Inkább azt sulykolom a kollégáimba, hogy nézzünk magunkba, és vizsgáljuk meg: a meglévő eszközeinkkel, pénzeinkkel úgy bánunk-e, mintha a sajátunk volna? Remélem, hamarosan eljutunk oda, hogy igennel felelhetünk.

- Az irodai Kemény Dénest már látjuk. De milyen lesz a lelátói?

- Szurkolóként viselkedtem akkor is, amikor utódom, Benedek Tibi a románok és az olaszok ellen vezényelte a csapatot. A jövőben is drukker kívánok maradni, de olyan drukker, aki a szakmába nem ártja bele magát, s még csak magában sem duzzog. Nem én adom a taktikát, nem én látom a srácok fejét az öltözőben a meccs előtt, nem én beszélgettem velük az előző este, honnan vehetném a bátorságot arra, hogy beleszóljak, mit csinálnak?

- Azt már tudjuk, mikor lesz elégedett a munkájával. Azt viszont még nem: minek kell történnie ahhoz, hogy bedobja a törülközőt?

- Gyakran kell megalapozatlanul, érvek nélkül, igaztalanul bírálni, és egy idő után biztosan elmegy a kedvem az egésztől. De én adjak tippeket?

Megint mély víz