Hogy mekkorát változott a (pingpong)világ, amióta a Statisztika évtizedeken át sorra nyerte a BEK-serlegeket, azt mi sem bizonyítja jobban: a „diszpécser” nem más, mint a legendás klub atyja. De ha ez nem lenne elég: ő maga a létesítmény névadója.

Ám az Ormai László csarnokban ezen az esős kedd estén nem egyedül gubbaszt Ormai László. Mondhatni: feketéllik a tömeg.

Persze a „feketéllésnek” is vannak fokozatai. Annak idején a Nemzeti Sportcsarnok lelátói recsegtek a Szuper Liga-meccseken meg a felejthetetlen Tízek-bajnokságokon, most meg a néhány százas fapados tribünön szorongatják télikabátjaikat a sportág kitartó barátai. Eljöttek végre, mert esemény van.

Ez utóbbi kitétel nem amolyan szimpla zsurnalisztafogás: a magyar pingpongban jó régóta alig-alig akad valamirevaló esemény. Most viszont szín kerül a szürke fásultságba: válogatottmérkőzés van. És nem is egy: mindjárt kettő!

Európa-bajnoki selejtezőt játszanak a férfiak meg a nők is, s ha már úgy hozta a sors, hogy egy napon, kézenfekvő, hogy egy helyszínen.

A fehérorosz férficsapat azonban nem fekszik a kéznek a legkevésbé sem. Miközben emitt Jónyer diskurál, amott Pigniczky kvaterkázik, Pattantyús Ádám nagy csatában – a döntő szettet 6:1-es vezetésről elveszítve – kikap Platonovtól, s már a nyitány után sejthető: a finálé sem lesz vidám.

A pesszimizmus oka, hogy a riválisnak most is van (majdnem) Jónyere, akit Vlagyimir Szamszonovnak hívnak, s már a magyar játszmagyőzelemnek is csettintenénk a negyven felé járó nagy mackó ellen. De az elismerés elmarad: a világranglistán még mindig tizenkettedik spíler 3:0-lal intézi el Jakab Jánost, majd a védő Pattantyúst is. E két meccs között a koncentrált és taktikus Zwickl Dániel a nap poénjait bemutatva 3:1-re veri a szintén „bekkmester” Scsetyinyint, de a csapatmérkőzést tekintve ez most nem több kozmetikai beavatkozásnál. Ha a csapat – amely korábban elpáholta a horvátokat, ám vereséget szenvedett az osztrákoktól és az oroszoktól – a még hátralévő, görögök elleni vendégjátékon is alulmarad, könnyen megeshet, hogy az Eb-n csak a második vonalban szerepel majd.

A nőket viszont nem aggasztja ilyesmi, mert addigi produkcióik nyomán hibátlan mutatóval érkeznek a hazai pályára. És úgy is távoznak onnan. Igaz, a bizonyára középkori németalföldi fölmenőkkel büszkélkedő Li Jiaót nem tudják megszorítani: bár Pergel Szandra megvicceli a kétszeres Európa-bajnokot és négyszeres Top 12-győztest egy szettben, a korosodó kínai őt is, Lovas Petrát is kiüti. Csakhogy a másik három parti sima ügy: Lovas és Pergel Eerland, Póta Georgina pedig Creemers kedvét veszi el hosszabb időre a játéktól, persze szól a vastaps, s már csak azon kell izgulni, hogy az egymás „nyakán” parkoló kocsik közül sérülés nélkül manőverezzen ki a sofőr.

A Keleti Károly utcába érve aztán összeáll a fejben a konklúzió: tetszenek látni, igény, az lenne itt! Csak meg kéne pörgetni kicsit ezt a szép sportágat, ahogyan az tőlünk jobbra-balra történik hétről hétre.

Vagy legalább annyira, mint Jónyer Pista annak idején a kiflitenyerest.