A mostani mérkőzést a brit teniszező 6:4, 6:7, 6:3, 6:7, 6:2-re nyerte, s bejutott a – magyar idő szerint – vasárnap délelőtt fél tízkor kezdődő döntőbe, amelyet 2011 és 2012 „ausztrál” nyertesével, a világelső szerb Novak Djokoviccsal vív. A 17-szeres Grand Slam-bajnok vereségének okait kutatva kétségtelenül említhető a svájci ideál életkora is, hiszen Federer a torna elődöntős szakaszában zsinórban immár harmadszor bukott el nála öt-hat évvel fiatalabb kihívó (2011-ben Djokovics, tavaly Nadal, az idén Murray) ellen.

Ráadásul ezúttal ő kapta a legnehezebb sorsolást a sztárok közül, s amíg skót vetélytársa szettveszteség nélkül „vitorlázott” a legjobb négyig, addig Federer a Tsonga elleni több mint három és fél órás párharc lelki és fizikai terheit cipelte magával. Sokáig úgy tetszett, mindez nem zavarja, ám a mérkőzés végére elfogyott a szufla, kimerültek a pszichikai tartalékok, nem volt újabb erőforrás az ismétlődő támadások semlegesítésére.

Magas színvonalú teniszt láthattunk, ám valójában taktikai, stratégiai háború folyt. S noha mindketten alaposan felkészültek a harcra, Murray jobb volt: az alapvonalról játszott labdamenetek többségét megnyerte, a hálónál is eredményesen teniszezett, és feltűnően gyakran ütött el tökéletesen a röptézni érkező Federer mellett. Tudatosan, türelmesen teniszezett, a mérkőzés nagy részében ő diktálta az iramot, védekező pozícióba kényszerítve ellenfelét.

A svájci azonban még a legerősebb szorításból is ki tudott törni, és talán a korábbi, „sírós” Murray is összeroppant volna akkor, amikor a negyedik szett végén, 6:5-ös állásnál a meccsnyerésért adogatott, 30:15-nél már csak két pont hiányzott a döntőhöz, ám a „feltámadó” Federer tie-breakre mentette a szettet, majd kivívta a döntő játszma lehetőségét. A mostani Murray azonban nem tört meg, hiszen nem csupán fizikailag erősödött meg Ivan Lendl szakmai irányításával, hanem immár kezelni tudja – önmagát.

A döntő szettben az addig kiegyenlített csata egyoldalúvá vált: adogatóként a skót a 19 megszerezhető pontból tizenhatot zsebre vágott, Federer pedig hiába erőlködött, mind többet hibázott. (A meccs egészében számlált 60 rossz ütése tizenhárommal több, mint a skót hibalistáján szereplő próbálkozás, 43 pontnyerő ütése pedig hússzal kevesebb, mint Murray-é, akinek győzelmében az is fontos szerepet játszott, hogy 21 védhetetlen adogatást zúdított a svájci térfelére, míg Federer csak öt ászt szervált.)

Holnap délelőtt megtudjuk, Djokovics ellen mire megy Murray, de nem elképzelhetetlen, hogy bajban lesz a címvédő-világelső. Ami biztos: különleges tettre készülnek mindketten. A profi tenisz történetében Djokovics lehetne az első, aki zsinórban háromszor győz az Australian Openen, míg Murray diadalában az lenne az unikum, hogy karrierje első Grand Slam-sikere után eddig még senki nem tudott azonnal ismételni. Márpedig Murray a múlt ősszel (a US Openen) élete első nagy tornáját nyerte, a döntőben ötjátszmás, nagy csatában – éppen Djokovics ellen...

A női döntőt ma reggel fél tíztől láthatjuk: a címvédő-világelső fehérorosz Viktorija Azarenka és a hatodikként kiemelt kínai Li Na csatázik a győzelemért.

Murray önmagát is legyőzte