A Deloitte könyvvizsgáló cég e héten tette közzé a Football Money League című kiadványát, amelyből az derül ki: az elit – pénzügyi értelemben – lényegében utolérhetetlen. Csupán azoknak az együtteseknek van igazi esélyük a látványos fejlődésre, amelyek megállapodást kötnek a dúsgazdag arab sejkek valamelyikével.

A mágnások irracionális költekezése tette lehetővé például, hogy a Manchester City – a bajnoki címnek és a Bajnokok Ligája-szereplésnek is köszönhetően – megduplázza bevételeit. A klubokat a kasszába érkező eurók alapján rangsoroló listát az idén is a Real Madrid vezeti.

A spanyol „királyi intézmény” az első olyan labdarúgó-vállalkozás, amely egy év alatt több mint félmilliárd eurót könyvelhetett el. Madrid szimbólumainak egyike a Barcelonát, a Manchester Unitedet, a Bayern Münchent és a Chelsea-t előzi meg.

A futballbiznisz dinamikus növekedését jelzi, hogy a top 20 tagjai 4,8 milliárd eurót kasszíroztak a 2011/2012-es évadban. Ráadásul a sportág vezető képviselői az utóbbi esztendők szörnyű gazdasági környezetében is kimagasló eredményeket produkáltak. (A Real Madrid harminchárommillió euróval növelte bevételeit tizenkét hónap alatt.) Eközben az elit és a kontinens középmezőnye között mutatkozó differencia szinte felfoghatatlan.

A különbség nagyságának érzékeltetéséhez elég csak annyit megemlíteni: a Real Madrid majdnem kétszázmillió euróval „keres” többet, mint a legutóbbi Bajnokok Ligája-győztes, a sorban az ötödik Chelsea. És akkor hol van a helye a svájci FC Baselnak, az ukrán Metaliszt Harkovnak vagy a portugál Bragának, hogy a Videotonról, a cseh Viktoria Plzenről vagy a bolgár Levszki Szófiáról ne is beszéljünk. A tény: a nagy húszas az európai futballpiaci szereplők bevételeinek a negyedét teszi zsebre.

Ez azt is jelenti: a számok szerint öt ország képviselői juthatnak igazán magasra: az angolok hét, az olaszok öt, a németek négy, a franciák és a spanyolok két-két gárdát delegálnak a kivételezett társaságba. Az angol liga dominanciája szembeszökő, főként ha hozzátesszük: az első harmincban föltűnik az egyébként nem feltétlenül a szórakoztatóipar nagyágyújaként ismert Aston Villa, Fulham, Sunderland hármas is. Sőt az sincs kizárva, hogy a tiki-takától némiképp eltérő stílusban futballozó garnitúrák egyike hamarosan a legjobb húszba is bebocsátást nyer. A Premier League ugyanis elképesztő, hárommilliárd fontos tévés megállapodást kötött a következő három évre.

S nem csupán a bajnokság néhány meghatározó csapata, hanem a többi klub is szépen részesedik a summából, mert a szigetországi rendszer a szolidaritáson alapszik. Ellentétben például a spanyol ligával, amelyben a Barcelona, Real Madrid kettős nem osztozik a többiekkel. (Ezzel magyarázható az is, hogy a Manchester United összbevételének kisebb aránya származik a közvetítési pénzekből, mint a spanyol óriások esetében.) Az angol együttesek közvetve is profitálnak az óriási érdeklődésből. A szponzori tarifák az egekbe szöknek: az MU például 357 millió fontos mezreklámkontraktust írt alá a General Motorsszal.

Felvetődik a kérdés: valóban annyira stabil-e az elit, hogy lehetetlen betörni a húszba? Természetesen nem választják el falak a fő szereplőket egymástól, azaz óvatos mozgás minden évben megfigyelhető. Az idén figyelemre méltó a több mint nyolcvanezres átlagnézőszámmal büszkélkedő Borussia Dortmund tizenegyedik helyezése. És az sem lenne meglepő, ha néhány éven belül a Corinthians is belépne az exkluzív társaságba. A brazil gazdaság fejlődik, a dél-amerikai országban rendezik a következő futball-világbajnokságot és olimpiát, minek köszönhetően a sport infrastruktúrája is látványosan korszerűsödik arrafelé.

Ám forradalomra nem lehet számítani. Éppen ezért fölöttébb logikusnak tetszene, ha harminc-negyven sportklub úgy döntene: labdarúgó „NFL-t” hoz létre. A vállalkozással maximalizálhatnák a televíziós bevételeket, mivel csupán csúcsmérkőzések szerepelnének a kínálatban, a meccsnapi költés az egekbe szökne, a reklámérték új dimenzióba kerülne. Igaz, a Bajnokok Ligája éppen azt szolgálja, hogy a legjobbak a topsorozatban találkozzanak. Ám a mindenütt várt mérkőzések előtt a BATE Boriszov vagy a Dinamo Zagreb ellen is föl kell lépni.

Nem szólva arról, hogy Angliában óriási a kockázat: a Manchester United, Manchester City, Chelsea, Arsenal, Liverpool, Tottenham hatos néhány tagja mindenképpen elmulasztja a BL-szereplést. Az a klub pedig, amely lemarad az első számú európai klubtornáról, lényegében a bizniszben sem vesz részt: mínuszos projektté válhat a stadionépítése, a sztárigazolása, a reklámszerződése... Mindettől függetlenül nincs látótávolságban az európai profi liga megszervezése. Igaz, üzleti tervek alighanem készültek már. Egyelőre hiába: a futball tradíciói eddig mindig győztek a profittal szemben.