Ami a döntőket illeti: Djokovics immár páholyból nézi, hogy magyar idő szerint péntek délelőtt fél tíztől miként feszül egymásnak Murray és Federer. A gigászok csatájának nyertese lesz a szerb ellenfele a vasárnapi fináléban. A Li Na–Azarenka női döntőt szombaton rendezik.

A torna főszereplőiről még lesz alkalom szólni, kapjanak most teret az elődöntők vesztesei, azt kutatván, vajon miért is buktak el a finálé kapujában. Egyáltalán: volt-e reális esélyük arra, hogy eljussanak az idei ausztráliai Grand Slam-tenisz torna zárómeccsére? Utóbbi kérdés David Ferrer esetében fölöttébb időszerű: a szorgos spanyol iparos hétfőtől már a világranglista negyedik helyén áll majd. Felvetődik a kérdés, hogy vane helye Ferrernek az istenek birodalmában? Az eredmények, a pontok nem hazudnak, azaz most valóban ő a negyedik számú teniszező.Más kérdés, hogy a sportágat uraló trió – és a jelenleg sérült Nadal – fényévnyi távolságra jár nemcsak a derékhadtól, hanem a közvetlen üldöző bolytól is. Ezért is vált „unalmassá” a nagy tornák döntőket felvezető szakasza, hiszen a Djokovics, Federer, Murray hármas gyakorlatilag „érinthetetlen”. Egy-egy mérkőzésen játszhatnak gyengébben, kevésbé koncentráltan, s ilyenkor néhány nagymenő, legalábbis akiben van kurázsi, talán megszorongatja őket, ám a vége mégis az, hogy a galaktikusok nyernek.

Djokovics csütörtökön 89 percnyi teniszezést s mindössze öt játékot engedélyezett a labdaszedői feladatokat ellátó Ferrernek (6:2, 6:2, 6:1), s a végletekig megalázott spanyol úgy kullogott le a centerpályáról, hogy az ember szinte biztos volt abban, a 31 esztendős világsztár az öltözőben sírva fakad. Pedig nem történt semmi különös: a szerb ennyivel jobb volt, a spanyol pedig meg sem próbálta elkerülni a kivégzést. Egyszer már tett csodát, de azt a hasonló kaliberű Almagro ellen: ezúttal elmaradt a kínos helyzetből szabadulás illuzionista produkciója.

Ferrer ebben különbözött a női elődöntők veszteseitől. Az amerikai Sloane Stephens a honfitárs Williams búcsúztatása után nem ment feltett kézzel a pályára a világelső, címvédő Azarenka ellen sem, s itt is volt „égi segítség”, mivel akárcsak Serena, a fehérorosz is megsérült meccs közben, de végül Azarenka ötödik mérkőzéslabdáját győzelemre vitte (6:1, 6:4), s bejutott a döntőbe. Ám Stephens az idei év női versenyeinek nagy kiugrója lehet, s hozzá csatlakozhat az amerikai Hampton és a brit Robson is.

A másik ágról kibukó Marija Sarapovát sem érheti az a vád, hogy idő előtt „dobta” volna a Li Na elleni vesztésre álló partit. Erre utal az is, hogy a 6:2, 6:2-es eredményhez képest meglehetősen hosszú ideig, több mint másfél órán át kínozták egymást a hölgyek, s a 2011-es Roland Garros-bajnok igencsak megszenvedett a győzelemért. Nem ő volt a párharc esélyese, de úgy tetszik, a wuhani játékos otthon érzi magát, mert igen jó formában teniszezik Ausztráliában. A mostani sorozatban még nem veszített játszmát, s már megszerezte a WTA-rangsor negyedik helyén álló Radwanska skalpját, csütörtökön pedig legyőzte a 2. kiemelt Sarapovát is.

A 30 esztendős ázsiai úgy véli, sokat tanult korábbi két Grand Slamdöntőjéből: „A melbourne-i vesztes és a párizsi nyertes finálé idején alapvetően más volt a helyzetem, mint az idén. Akkor még sokkolt a nagy lehetőség, kicsit tétován álltam a fontos mérkőzés előtt, nem igazán tudtam, ilyenkor mi a teendő.”

Azóta már tudja, mi a győzelem receptje. Szakított a kettős szerepkört betöltő edző-férjjel, akit „csupán” házastársi minőségében tartott meg, és a szakmai munka irányítására a volt világelső Justine Henin edzőjét, Carlos Rodriguezt kérte fel. Igaz, hogy a kőkemény tréningek miatt hamarosan őt is ki akarta rúgni, ám ma már úgy látja, az „alapos fizikai felkészülés meghozta eredményét”…

Váltani tudni kell.