Karosszék, keresztbe vetett lábak?

Nem: dívány és jobbról-balról egy-egy gyerek. Eleinte furcsa volt kicsit, de annak is megvan a bája, ha az ember a kissrácai társaságában nézhet végig egy vb-t. Ilyesmire korábban soha nem volt alkalmam.

Ünnepelt vagy dühöngött?

Is-is, mint minden valamirevaló szurkoló. Összességében remek eredménynek tartom a negyeddöntőbe jutást, azt meg pláne jelentős fegyvertényként értékelem, hogy a csapat az olimpiai negyedik hely után megőrizte pozícióját a világ élvonalában. Főleg, ha számba vesszük, kiknek nem sikerült ugyanez: a csehek ki sem jutottak Spanyolországba, a lengyeleket mi ütöttük el a nyolc közé kerüléstől, s a tavalyi Eb-döntős szerbek is ugyanebben a szakaszban kaptak ki a házigazdáktól.

Ezzel együtt: megfelelő jelző a szereplésre a „hektikus”?

Én inkább úgy fogalmaznék: egészen eltérő képességű riválisokkal kerültek szembe a fiúk. Nyilván másképpen teljesítettek az ausztrálok és másképpen a horvátok ellen. Itt is, ott is úgy játszottak, ahogyan azt engedték nekik. A jóval gyengébb egyiptomiakat és algériaiakat simán verték, s még a bizonytalan lengyeleket is legázolták, a kontrákra építő, úgynevezett futós kézilabdát játszó klasszis csapatokkal szemben viszont simán alulmaradtak. A dánokkal vívott meccs e tekintetben kivételt jelentett, de ennek is megvolt az oka.

Amennyiben?

A skandinávok – az után, hogy az első félidőben hét góllal elhúztak – a második félóra elején könnyelműsködni kezdtek, és erre majdnem ráfáztak. Amikor pedig a magyarok mind vészesebben kezdtek közelíteni, már nem tudtak ritmust váltani. Biztos vagyok benne: ha három perccel tovább tart a mérkőzés, most készülődhetnénk az elődöntőre.

Vagy ha Fazekas áll a kapuban...?

Ugyan! Az is lehet, hogy ha én védek Egyiptom ellen, a csoportból sem jutunk tovább. Én már történelem vagyok, foglalkozzunk inkább a jelennel!

Önnel beszélgetve megkerülhetetlen a kérdés: hányasra osztályozza a kapusok teljesítményét?

Érdemjegyek helyett annyit, hogy minden elismerésem az övék: Mikler és Tatai is szépen helytállt pályafutása első olyan világversenyén, amelyen meghatározó feladatot kapott. Én már csak tudom: ez nem egyszerű feladat. És meggyőződésem: amennyiben a srácok helyesen dolgozzák fel a sikereiket és kudarcaikat is, akkor a három év múlva esedékes riói olimpiára a válogatott pilléreivé válhatnak.

A „díványdrukker” szerint melyik csapat lesz a világbajnok?

Ez nem kérdés: Horvátország. Bár a sportban sok minden megtörténhet, ezért finomítok: a horvát–dán elődöntő győztese.

Búcsúölelés. Lékai, Mocsai és Zubai az elveszített negyeddöntő után