Magyar-dán: Lenni vagy nem lenni?
A nyitó félórára nem érdemes sok szót vesztegetni, már csak azért sem, mert a 10:9-es magyar vezetéssel zárult szakaszhoz képest a második harminc perc maga volt a káprázat. Mikler a kapuban, Nagy László, Császár, Iváncsik, Schuch és Szöllősi a mezőnyben parádézott, ennek megfelelően tíz perc múltán már ötgólnyi volt a fór. A szinte transzban sasszézó bekksor már-már áthatolhatatlannak bizonyult, de hogy a nem is olyan régen vb-döntőben szereplő lengyelek kínja még nagyobb legyen: a magabiztosan kivédekezett akciókból indított gyors kontrák végképp eldöntötték a mérkőzés sorsát. „Az életünk árán is meg akartuk nyerni ezt a meccset” – nyilatkozta a lefújás után Zubai Szabolcs, s a beállós szavaihoz nem szükséges kommentár, ha csak annyi nem: éppen ez látszott kívülről is.
Mocsai Lajos szövetségi kapitány is mindenekelőtt a védőmunkát dicsérte, de a magunk részéről kalapot emelünk az egész barcelonai produkció előtt. Az ilyesmire szokták mondani: úgy volt jó, ahogyan volt. Hétfő éjjel óta azonban újabb kérdés feszíti a sportág barátait: vajon reális-e az esély arra, hogy az immár a legjobb négy közé jutásért zajló folytatás is hasonlóan szép legyen?
A két éve vb-ezüstérmes, tavaly pedig Európa-bajnok, majd olimpiai hatodik helyezett dánok következnek ugyanis; az az együttes, amelyet a világbajnokság fő favoritjai között emlegetnek. Az északiak még veretlenek Spanyolországban, s a legszorosabb meccsüket a sevillai csoportban negyedikként záró macedónok ellen vívták (33:30), ám annak a partinak már semmiféle tétje nem volt a számukra. A szintén negyeddöntős oroszokat 31:27-re verték, a katariakat tizennégy, a chileieket tizenkilenc, az izlandiakat nyolcgólnyi különbséggel intézték el, s nem jelentett akadályt számukra a nyolc közé kerülésért a korábban a németeket is fölülmúló Tunézia legyőzése sem (30:23).
Barcelona, Atletico Madrid, Paris-Saint-Germain, Kiel, Hamburg, Flensburg: csupán néhány „bomba klub” azok közül, amelyben a skandinávok spílerei kézilabdáznak, és ne legyen semmi kétségünk, a ma este háromnegyed kilenckor kezdődő meccsen is meglátjuk majd, hogy Mikkel Hansen, Spellerberg, Markussen, Nöddesbo, Eggert, Lindberg vagy René Toft Hansen valóban professzionális művészei a játéknak. Csak egészen kivételes diszpozícióval és fegyelemmel, klasszis kapus- és átlövőteljesítménnyel lehet remény a sikerre.
A második félidei „lengyel” forma akár elég is lehet, hozzátéve: a csúcsra járatás most egy teljes órán át szükségeltetik. De akármi is lesz a vége, fájdalom, a hajdani tatabányai kiválóság, Kanyó Antal már nem élheti azt át: a magyar válogatott gyászkarszalaggal lép pályára a dánok ellen a hétfőn, ötvenhárom éves korában elhunyt trénerre emlékezve.
A nyolcaddöntő eredményei: Magyarország–Lengyelország 27:19, Dánia–Tunézia 30:23, Horvátország–Fehéroroszország 33:24, Franciaország–Izland 30:28, Spanyolország–Szerbia 31:20, Németország–Macedónia 28:23, Oroszország–Brazília 27:26, Szlovénia–Egyiptom 31:26.
A negyeddöntő programja. Ma: Oroszország–Szlovénia (Barcelona, 18.45), Spanyolország–Németország (Zaragoza, 19), Magyarország–Dánia (Barcelona, 20.45; tv: Sport 1, 20.30), Franciaország–Horvátország (Zaragoza, 21.30).