Na, milyen lesz Afrika?
Ráadásul ezúttal kisebb az esélye a serleg elnyerésére, mint tizenhét esztendővel ezelőtt, hiszen a világranglistán csupán a 85. (Afrikában a 23.) helyet foglalja el. Ezzel szemben mai vetélytársa, az Afrika Kupa-újonc Zöldfoki-szigetek tíz év alatt a 182. helyről a 70.-re kapaszkodott fel (ezzel a fekete földrészen a tizenötödik), és a selejtezők legnagyobb bravúrjainak egyikét érte el azzal, hogy kiejtette Kamerun négyszeres tornagyőztes csapatát (2-0, 1-2).
Azért csak a bravúrok egyikéről beszélünk, mert a Közép-afrikai Köztársaság együttese elbúcsúztatta az Afrika Kupák legsikeresebb válogatottját, a hétszeres első egyiptomit (3-2, 1-1), igaz, aztán alulmaradt Burkina Fasóval szemben (1-0, 1-3).
Szóval, Dél-Afrikának van mitől tartania a nyitányon, de Bongani Khumalo, az együttes védője bízik az atmoszférában: „Ugyanolyan különleges pillanat lesz ez számunkra, mint a 2010-es vb első mérkőzése. Akkor 1-1-et értünk el Mexikó ellen, most maradnánk a mi egy gólunknál, válasz nélkül” – mondta.
A légkörben tényleg lehet reménykedni, hiszen a valóban világbajnoki Soccer City stadion valamennyi belépője elkelt, azaz 94.736 néző lesz az osztályon felüli aréna lelátóin. Ám a legnagyobb esélyes csak kedden kezd, mégpedig Rustenburgban, a Royal Bafokeng stadionban: a 42 ezres vb-létesítményben találkozik a favorit Elefántcsontpart Togóval.
Ám Didier Drogba már kijelentette: „Itt az ideje elvinnünk a pálmát. Velem vagy nélkülem: győzünk is.” Ez korábban csak egyszer, 1992-ben sikerült (maratoni tizenegyes párbajban a négyszeres első, de 1982 óta nyeretlen Ghánával szemben), most viszont talán egyetlen más csapatnak sincs olyan erős kerete, mint a – Drogbán kívül – Kolo és Yaya Tourét, Ebouét, Zokorát, Salomon Kalout, Tiotét, Gervinhót bevető „elefántoknak”. Ghána sem rossz Paintsillel, Vorsahval, Mensah-val, Kwadwo Asamoahval, Baduval, Asamoah Gyannal, de gyönge gárda talán nincs is, hiszen a 368 játékos között nem kevesebb, mint 240 legionárius vonul fel Afrikában.
A legtöbb (54) Franciaországból érkezik, és az edzők között is feltűnő a francia dominancia: a címvédő Zambia válogatottját Hervé Renard, Elefántcsontpartét Sabri Lamouchi, a Kongói Demokratikus Köztársaságét Claude le Roy, Maliét Patrice Carteron, Togóét a labdarúgóként 1982-ben vb-elődöntős, 1984-ben Európa-bajnok Didier Six dirigálja. (És az algériai együttest irányító bosnyák Vahid Halilhodzsics is évtizedekig futballozott, majd edzősködött Franciaországban.)
A legtöbb „külföldi” játékost (huszonkettőt) Elefántcsontpart szerepelteti, utána ebben a tekintetben a rejtélyes, de tiszteletet parancsoló Zöld-foki-szigetek (21), valamint Ghána, Mali, Zambia (20–20) következik. Angola 8, Dél-Afrika 7 légióssal a hazai futballistákat favorizálók közé tartozik, ám ez semmi ahhoz képest, hogy Etiópia egyetlen „külföldit” állít ki: a Minnesota Starsban játszó Fuad Ibrahimot. Ő az etiópiai Dire Dawában született, de a minnesotai Richfieldben nőtt fel, sőt szerepelt az Egyesült Államok U17-es, majd U20-as válogatottjában. Most huszonegy esztendős; tavaly decemberében döntött úgy, hogy az etióp A válogatott tagja lesz. Ez a fiatalember az új évben tényleg új életet kezdett...
Így kezdenek
A csoport. Ma: Dél-Afrika–Zöld-foki-szigetek, Angola–Marokkó (mindkettő Johannesburgban, tv: Eurosport1, 16.45 és 19.30).
B csoport. Holnap: Ghána–Kongói Demokratikus Köztársaság, Mali–Niger (mindkettő Port Elizabethben, tv: Eurosport1, 15.45 és 18.30). C csoport. Hétfőn: Etiópia–Zambia, Burkina Faso–Nigéria (mindkettő Nelspruitban).
D csoport. Kedden: Elefántcsontpart–Togo, Algéria–Tunézia (mindkettő Rustenburgban).
Korábbi győztesek a részvevők közül: Ghána (4-szer), Kongói DK, Nigéria (2–2), Algéria, Dél-Afrika, Elefántcsontpart, Etiópia, Marokkó, Tunézia, Zambia (1–1).
