Első harmad szünet után
Pittsburghi klubtársa, az orosz Jevgenyij Malkin szintén szupersztár, de ő a tengerentúli szünet alatt hazájában, a KHL-ben játszott, így nincs szüksége arra, hogy újra formába lendüljön. Ha a Pingvinek védelme hasonlóképpen jó lesz, mint 2009-ben volt, és Marc-André Fleury kapus is összeszedi magát, akkor megint bajnok lehet az együttes.
Emelkedik tehát a pulzusszám: az NHL tizenhárom csarnokában – a kiéheztetett, hokiőrült kanadaiak és az amerikaiak a sportágra gerjedő tömegének nagy örömére, s persze az európai bajnokságszervezők jelentős bánatára – bedobják a pakkot, de arra a kérdésre, hogy ki viszi el az ajándékcsomagot a végén, nincs szakember, aki most felelni tudna.
A New York Rangerst mindenesetre a bajnokesélyesek között emlegetik, nem utolsósorban azért, mert a csapat számára már tavaly is közel volt a döntő.
Most a Columbusból kimenekített korábbi gólkirály, Rick Nash adhat új lendületet a védő- és kapusposzton jól álló, ám elöl gyakran „impotens” Parkőröknek. Amint az Malkin felemlegetésekor már szóba került, az oroszok eleve jó passzban vannak, kora ősz óta otthon hokiztak. A washingtoni Alekszandr Ovecskinnek arra is volt ideje a KHL-es ponttermelés közepette, hogy eljegyezze a teniszező Marija Kirilenkót. Már a detroiti Pavel Dacjuk is az óceán túloldalán tartózkodik, de azért olyan góllal búcsúzott hazája bajnokságától, amelyet érdemes napjában többször is megnézni a videómegosztókon.
A New Jerseyvel tavaly finalista Ilja Kovalcsuk is remekelt odahaza, és csak most, a hétvégi KHL-es All Star-gála után tért vissza Amerikába. Tekintettel arra, hogy az NHL-ben a legritkább esetben nyeri az a csapat a Stanley Kupát, amelyre a legtöbben fogadnak, legyen elég annyi: a címvédő Los Angeles Kings 2012-ben épphogy elvergődött a rájátszásba, Nyugaton csak nyolcadik (vagyis utolsó) „kiemelt” volt, majd – remek védelmének és a földkerekség leghajlékonyabb kapusának, Jonathan Quicknek köszönhetően – valamennyi riválisát megleckéztette.
A rajt előtt azonban nemcsak az esélyszámokat, hanem a bukszákat is vizslatják az avatott szemek. Sokak szerint a klubtulajdonosok jöttek ki jobban az NHL-es bevételek újraelosztásáért vívott harcból, hiszen a játékosok az eddigi 57 százalék helyet „csak” 50-et kapnak, ráadásul az összbértömegük is csökken. Ám – hogy csak három garnitúrát említsünk – a Toronto Maple Leafs, a Montreal Canadiens vagy a New York Rangers esetében már nem áll a képlet. Gazdasági kimutatások alapján ez a három gárda (azaz a harminccsapatos mezőny tíz százaléka) a bevételek 83 százalékát birtokolja.
Vagyis: amíg például Phoenixben vagy Columbusban kevesebb a veszteség, ha üres a csarnok (a ligaszünet idején), addig az említett három helyen havi szinten dollártízmillióktól estek el a tulajdonosok. De akad más anyagi kár is: kútba esett két olyan jelentős kirakatrendezvény (egyben bevételi forrás), mint a január elsejei, nyitott pályás Winter Classic vagy a szezonfelező All Star-gála.
Ha a hagyományoknak megfelelően október elején elrajtol a bajnokság, akkor 82-szer korcsolyáztak volna jégre a csapatok, így azonban csak 48 meccs vár az együttesekre, igaz, ezt a mennyiséget 98-99 nap alatt kell letudniuk. A feszes menetrend, a sok utazás miatt kérdéses, hogyan bírják az „öregek” a megterhelést, még akkor is, ha most csupán egyetlen keleti–nyugati összecsapás lesz: a nagydöntő.
Akik szerint nehezen állnak majd helyt, azt állítják: a liga legfiatalabb alakulata, az Edmonton Oilers – a hajdani csoda, Wayne Gretzky klubja – akár meglepetést is okozhat. S ha már az ifjaknál tartunk, mi is szoríthatunk két magyar titánnak: ha a csillagok álomszerűen szerencsés alakzatot vesznek fel, akár Hetényi Zoltán kapus vagy Kóger Dániel is bemutatkozhat a világ legnagyobb jégrevüjében.
