Két bajom van az eddigi hozzászólások zömével. Egy: fáj az érdekalapú, másra mutogató vagy számmisztikával, mentségkereséssel bajlódó szurkolói megközelítés még azok részéről is, akik „csendestársai”, bagatellizálói voltak a büntetéshez vezető okok és helyzet eszkalációjának. Kettő: bűn és hiba az a jogi tájékozatlanság, félrebeszélés vagy lekezelés, amely ma sem fogja fel, hogy mi történt, hogyan lenne fair módon kezelhető a helyzet, és mi jöhet még ezután.

A FIFA és az UEFA filozófiájának homlokterében évek óta a rasszizmus minden formájának elutasítása, visszaszorítása áll. Hirdetik: Mondj nemet rá! Itthon melyik szó nem érthető? Nem állítható, hogy a honi futballvezetés pártolná a rasszizmust: úriember módjára nyilván undorodik tőle. De éppen ez a hűvös mentalitás okozza, hogy nem(igen) piszkolnák be a kezüket. Késve, kelletlenül megbélyegzik a botrányt, aztán félrenéznek, úgy hagyják. A „szerethető” labdarúgás, a „mi csodálatos közönségünk”, a „biztató jelek” és más bűvszavak bénítólag hatnak a valóságos, oki eredetű és mélységű cselekvésre. Ígéretek, alkalmi dörgedelmek vannak, de komplex, következetes és adekvát intézkedések nincsenek. Mint a régi háborús poén esetében: a generális kiadja a győztes hadparancsot, az alattvalók mégis elbukják a háborút. Na és! Alapeffektus a fociban (is): sok minden tilos, de bármi megkerülhető, kimagyarázható.

Mit lehetett és kellett volna tenni 2102 nyarán, őszén, a fegyelmi tárgyaláskor és azóta?

Miután a mérkőzésbelépő megvásárlásával szerződés jön létre a szervező-rendező és a néző között, nemzetközi normák mentén az is megtiltható és szankcionálható, ami másutt nem tilos. Szólásszabadságra hivatkozni így itt álságos. Ha tehát a drukker megsérti a belépés és szurkolás feltételeit, vele szemben el lehet és el is kell járni. Bemennek a rend őrei a renitensért, kivezetik és iksz időre távol tartják a sporteseményektől. A rendbontás dokumentálható, a visszatartás szavatolható. Azt lehetett és kellett volna igazolni, hogy 2012 augusztusában sajnos történt szurkolói kilengés, de íme, ezek a személyek ezt jó ideig meg se próbálhatják. Csakhogy, nem volt ilyen fellépés a mi futballszerveink részéről sem nemzetközi, sem hazai mérkőzésen: ergo az elmarasztalás a nulla mentség bázisáról indult. Még nagyobb hiba lehetett, hogy(ha) a novemberi fegyelmi elbíráláshoz nem tártunk elő egzakt, következetes, szigorú és komplex intézkedési csomagot, ami már aznap hatályos (lett) volna. Helyette tábort sikerül gyűjteni a sérelem feltupírozására, ami alig több, sőt rosszabb, mint a közismert molinó: Utálunk ..ar … ország, ember, szervezet! Igazolja vajon ez azt, hogy tanultunk a hibából és garantáljuk, hogy nem lesz még több ilyen? Semmiképp! Unortodox metodika itt is, de kinek és minek? Egy nemcsak jogi, hanem „összfegyvernemi” intézkedési csomag és annak beüzemelése jót tett volna az elsőfokú elbírálásnak, és hatni tudna a fellebbezés fogadtatására is. Mi ennek az akadálya, ha valóban rendet akarunk, s ha a futballvilág nemzetközi céljaival egyetértünk?! Kompetencia = impotencia a szívek csücskében is?

Állandó a hivatkozás, a mutogatás mások ilyen vagy hasonló ballépéseire, mondván, hogy nem csak itt van verbális, sőt tettleges futballhuliganizmus. Habár ez többé-kevésbé igaz, ám a jogász tudná: most nem mások, hanem mi vagyunk a vádlottak padján, és ilyenkor más ilyetén bűne nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény. Elharapóztak a durvaságok, ideje megállítani azokat. Másokkal összemért arányosság: nem a honi publikum jogköre megítélni.

Ha ezen kívül más jó érvünk nincs, a döntéshozók meghallgatják és túllépnek rajta. Befelé maguknak talán megjegyzik: szegény magyarok, mindig csak itt tartanak. És habár, pl. most a kézilabda-vb-n szívmelengető a magyar szurkolás, ezzel és más, a futballfaktoron kívüli egészséges jelenséggel még érvelni sem tudunk? Kár, minden tekintetben.

Jogi oldalról, kicsit leegyszerűsítve, a büntetés három fő célja itt bizony teljesül, elevenbe vág. Megtorlás a szankció, mert egy drámai és sok elnézett esetben tombol a rasszizmus a pályáinkon. Nevelés is, azok számára, akik a rosszallásban észreveszik: nincs helye a kilengéseknek, tessék ezt abbahagyni, maguknak és a többi országnak egyaránt, ez az út tilos. Végül, a megelőzés is büntetési cél. A jelen esetben ad absurdum odáig előre tekintve, hogy március 22-én, a magyar–román meccsen nehogy már a korábbiaknál is borzasztóbb jelenetek legyenek a stadionban. Szimbolikus tehát épp ez az alkalom, a honi szimbolikus (sport)politika érthetne belőle. Totótipp minderre ma: 1, X, 2.

* A szerző alkotmányjogász, sportjogi elemző.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.