Magyar-horvát: Csak a szokásos...
A pálya túloldalán a sportág legújabb kori történetének meghatározó együttese, a horvát csapat tornyosult, s bár a meccs tétje nem a továbbjutás kiharcolása volt (az már eldőlt korábban), a folytatás szempontjából a legkevésbé sem tekinthettük mellékesnek, milyen eredménnyel zárul a találkozó.
A legutóbbi két alkalommal – mindkétszer a londoni olimpián – egyaránt hétgólos vereség lett a randevú vége, ebből következően az önbizalom nem vethette szét a magyar játékosokat. Ugyanakkor fűthette őket a visszavágás vágya, vagy akár az is, hogy az esetleges sikerrel megalapozhatják tekintélyüket a vb-n, ám a kezdődobás után gyorsan kiderült: a rivális még mindig más nívón és más tempóban játssza ezt a játékot.
Császár már az első percben a veszprémi ismerősbe, a később is bravúrosan védő Alilovic kapusba lőtte a büntetőt, s mivel Nagy Lászlóék a továbbiakban is hibát hibára halmoztak, az eredményjelző csakhamar szomorú képet mutatott. A támadásban eladott labdákból a vetélytárs rendre indulni tudott, s szinte százszázalékos hatékonysággal használta ki az ajándékba kapott lehetőségeket. Bő negyedóra múltán 9:4-re elhúztak Cupicék, s félő volt, hogy bántóan korán padlót fog a magyar csapat, ám Mocsai kapitány időkérését követően – elsősorban a közben lecserélt, majd visszaküldött Nagy bombáival – valamelyest talpra állt a társaság. Noha az olimpiai bronzérmes akcióihoz képest változatlanul „lassított felvételként” hatottak a mieink attakjai, ledolgozhatatlannak nem mondható, négygólos differenciával mentek szünetre a felek (11:15).
A második félidő legfőbb kérdése az volt, hogy sikerül-e ellenszert találni az olimpiai bronzérmes lerohanásaira, de mire elhelyezkedhettünk volna, hogy megnézzük, mi történik a térfélcsere után, három perc elteltével azt rögzíthettük: a különbség nyolcgólosra duzzadt (11:19)... Ekkorra – ha addig bárkinek kétségei lettek volna – világossá vált, hogy a bivalyerős vetélytárs ellen kizárólag hibátlan teljesítménnyel lehet esély a közelítésre, de a tökéletes produkciótól továbbra is mérföldes távolságra járt a csapat.
Tíz perccel a vége előtt csupán a súlyos vereség elkerülése maradt célnak (18:25), ám ennyi öröm sem adatott meg: az amúgy tényleg remek horvát válogatott 30:21-re győzte le a hajrára végképp atomjaira hulló ellenfelet.
Ma szünnap lesz a D csoportban. Ránk fér.
A csoport (Granollers): Tunézia–Montenegró 27:25, Németország–Argentína 31:27, Franciaország–Brazília 27:22.
B csoport (Sevilla): Oroszország–Katar 29:22, Izland–Macedónia 23:19, Dánia–Chile 43:24. C csoport (Zaragoza):
Fehéroroszország–Dél-Korea 26:20, Szerbia–Szaúd-Arábia 30:20, Szlovénia–Lengyelország 26:24. D csoport (Madrid): Horvátország–Magyarország 30:21, Spanyolország–Ausztrália 51:11, Egyiptom–Algéria 24:24.
