A kiválasztottat a német negyedosztályban találták meg: Berger legutóbb a Regionalliga északkeleti csoportjában szereplő VFC Plauen csapatát dirigálta. Nem sok sikerrel, de a budapesti megbízatás alapján nyilván nem az ő hibája, hogy előző együttese a tizenhat csapatos mezőny tizennegyedik helyén áll (mindössze két győzelem mellett hat döntetlennel és öt vereséggel). Miheztartás végett: a német bajnokság első három osztályában ötvenhat klub szerepel, míg az ötcsoportos negyedik ligában kilencvenkettő. Nem tudni, a Plauen a másik négy csoport bármelyikében milyen eredményeket érne el, de hogy nem a liga büszkesége, az biztos...

A Bergert a Vasashoz szerződtetők valószínűleg a Rathenow elleni felejthetetlen 2-1-et, valamint az Energie Cottbus II fölött aratott, szintén bravúros, de történelminek talán nem nevezhető 1-0-t látták.

Örvendetes továbbá, hogy Berger azt vallja magáról: „A támadófutball barátja vagyok.” (A Plauen tizenhárom bajnoki meccsen elért tizenkét gólja nem feltétlenül bizonyítja ezt.) Ám a távozó Szapornál emlékezetesebben semmiképp sem nyilatkozhatott a szakvezető. A másodosztályban a második helyen álló Vasas menesztett trénere így értékelt a Békéscsaba elleni, minősíthetetlen színvonalú Magyar Kupa-nyolcaddöntő (0-1) és a tizenegyespárbajban kivívott továbbjutás után: „Minden dicséretet megérdemelnek a játékosok. Nagyszerű csapatom van.” Az a néhány száz ember, aki november elsején a Fáy utcai sporttelepen fecsérelte az idejét, nem volt ennyire emelkedett...

Kommentár most is van, a Vasas szerint „Berger kinevezése beleillik a klub hosszabb távú koncepciójába” . Kétség sincs felőle.