Melbourne: Álmos kezdés a tévé előtt
Mert az, ugye, nem kérdés, hogy az esztendő első Grand Slam-tornája megérdemli a kiemelt figyelmet: a négy nagy verseny közül hagyományosan Melbourne-ben születik a legtöbb váratlan eredmény, itt jósolható meg a legkisebb biztonsággal a győztesek kiléte. Címvédőt vagy világelsőt egyaránt érhet feltörekvő ifjú elleni vereség, a favorit beleeshet egy régi vetélytárs csapdájába, vagy csak egyszerűen belefárad a kétnaponkénti nagy fizikai igénybevételbe, alulmarad a hőséggel is vívott csatában.
A két tavalyi nyertes – a szerb Novak Djokovics és a fehérorosz Viktorija Azarenka – most is a nagy esélyesek közé tartozik, elvégre mindkettő a világranglista éléről nyitja az esztendőt, ezzel együtt a fogadóirodák oddsaiból is lemérhető, hogy a trónhoz vezető úton a megszokottnál is nagyobb a tülekedés, azaz módfelett szoros befutóra van kilátás…
Ami az urakat illeti, a világelső Djokovics különleges lehetőség előtt áll, hiszen tenisztörténelmet írna, ha megszerezné a trófeát.Az úgynevezett Open-éra, a profi tenisz 1968 óta íródó históriájában az ausztrál bajnokság férfi egyesében sok duplázó volt már (Rosewall, Vilas, Wilander, Edberg, Lendl, Courier, Agassi, Federer és a legutóbbi két tornát megnyerő Djokovics), sőt közülük néhányan előbb vagy utóbb még gyarapítani is tudták melbourne-i trófeáik számát, ám zsinórban háromszor még senki sem győzött.
A nőknél viszont öt triplázó is akadt: Smith-Court, Goolagong, Graf, Szeles és Hingis, ráadásul Margaret Court a 60-as évek elején még egy extra hatos sorozattal is kirukkolt. De sikerül-e elsőként tripláznia Djokovicsnak? S egyáltalán: el jut-e a döntőig? Az senkit ne tévesszen meg, hogy az újévi Hopman Kupán az ausztrál Tomic 6:4, 6:4-re győzni tudott ellene (bár az ausztrál fiatalember azóta begyűjtötte első ATP-torna-győzelmét is, Sydney rangos viadalának megnyerésével főpróbázott), ezzel együtt az oroszlán bajszának megcibálása jelzi: az új generáció készen áll az őrségváltásra. Tomic, Raonic, Harrison, Dolgopolov ott sorakozik a startvonalon, s a bolgár Dimitrov sem csupán azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy újabban Sarapovának csapja a szelet.
Párizsban, Wimbledonban, de még a US Open küzdelmein sem számolnánk a nagy áttöréssel, itt azonban valamelyik ifjú titán már a korai fordulókban véget vethet az esélyesek álmainak. „Djoko” már a rajtnál sem mehet biztosra, első ellenfele ugyanis a korábbi top 20-as versenyző, a francia Mathieu. Az más kérdés, hogy a továbbra is sérült Nadal távollétében „a mágikusok triója” változatlanul uralja a mezőnyt. Andy Murray a múlt év őszén hetvenhat esztendős brit átkot tört meg New York-i Grand Slam-sikerével, s önbizalomtól, valamint erőtől duzzadóan érkezett Ausztráliába.
Rövid távon a sprintkirály Usain Bolt sem tartaná a versenyt vele – mondják a skót teniszező ismerői. Megjegyzik azt is, hogy a legutóbbi három esztendő tapasztalataiból (a két kudarcos döntőből és a tavaly Djokoviccsal szemben az ötödik játszmában 7:5-re elvesztett elődöntőből) sokat tanult, s az idén várhatóan lazább, nyugodtabb és eredményesebb lesz. A nyitány előtt a huszonöt éves játékos azt mondta: „Nem törtem össze magam Miamiban a decemberi előkészületek során. A lényeg azon van, hogy most sikerre éhesen, felszabadultan teniszezzek.”
Hasonló taktikát választott a már-már veterán, harmincegy esztendős Federer, aki Dél-Amerikában játszott bemutató meccseket potenciális vetélytársaival, Ferrerrel és Del Potróval, ám hivatalos találkozón a múlt novemberi évzárás óta nem lépett pályára. Tavaly hetedszer hódította el a wimbledoni elsőséget, 71:12 volt győzelmeinek és vereségeinek aránya, s egy időre visszavette világelsőségét is. Ám úgy tetszik, jól méri fel, hogy nem szabad túlhajtania magát.
„Soha ilyen jól nem sikerült a téli pihenőm, nagyszerűen feltöltődtem Dél-Amerikában. Ezzel együtt tudom, hogy nem nyerhetek meg minden tornát, amelyre nevezek” – említette ausztráliai kilátásairól, de azt is jelezte, hogy nagy tervei vannak 2013-ra… A szakértők is úgy látják: a pályafutása 53. Grand Slam-viadalára készülő svájci tudja, hogy az idei évad lehet az utolsó, amely reális esélyt kínál számára egy (több, mindegyik?) GS-torna megnyerésére. Tizenhét egyéni Grand Slam-diadallal már eddig is vezeti a listát; a trófeák közül négy Melbourne városából származik.
Ax-csúcsra vezető útja most hallatlanul nehéz: ha a papírformát vesszük alapul, akkor Davigyenko, Tomic, Raonic, Tsonga, Murray lehet az ellenfele. Ráadásul a felső ágról a döntőbe érkező Djokovics egy nappal többet pihenhetne az elődöntő után, mint az esetleges Murray–Federer meccs győztese. Van ötlet bőven a záró szereposztására: Federer–Djokovics, Murray–Ferrer, Del Potro–Djokovics… Mi a Murray–Djokovics aranymeccset valószínűsítjük, s a brit tornagyőzelmét jósoljuk.
A hölgyeknél a korábbi évek során világelsőként Ausztráliába látogatók közül többen (Jankovics, Szafina, Wozniacki) megbotlottak a következő versenyen, s formahanyatlás vagy betegség miatt azóta sem kerültek vissza a topra. A jelenlegi királynőt nem fenyegeti ilyen veszély, hiszen Azarenka remek formában van, címvédésére mégis kevés az esély. Miként a labdarúgás egyéni díjainak esetében Messi jelenléte egyszerűen megakadályozza a többi világklasszis tündöklését, úgy napjaink női teniszében is csupán azután alakulhat ki bármiféle versengés, ha Serena Williams úgy dönt, már nincs kedve játszani…
Amíg ő ott van, a többiek statiszták a mezőnyben. Ilyen szerepet kap a 128-as tábla három magyar szereplője is: Babos Tímea (WTA-72.) és a selejtezőből felkapaszkodott Arn Gréta (113.) kedden a francia Mladenoviccsal (97.), illetve a szlovák Cepelovával (114.) találkozik, Czink Melindát (95.) viszont már – magyar idő szerint – hétfő reggel a pályára szólítják. Nem is akárhol, hiszen a nyitónap zárómérkőzésén a díszpálya publikuma előtt teniszezik a korábbi világelső szerb Ana Ivanovics (13.) ellenfeleként.
Melbourne: az új évezred győztesei
2000: Andre Agassi, Lindsay Davenport (mindkettő amerikai).
2001: Agassi, Jennifer Capriati (amerikai).
2002: Thomas Johansson (svéd), Capriati.
2003: Agassi, Serena Williams (amerikai).
2004: Roger Federer (svájci), Justine Henin (belga).
2005: Marat Szafin (orosz), Serena Williams.
2006: Federer, Amelie Mauresmo (francia).
2007: Federer, Serena Williams.
2008: Novak Djokovics (szerb), Marija Sarapova (orosz).
2009: Rafael Nadal (spanyol), Serena Williams.
2010: Federer, Serena Williams.
2011: Djokovics, Kim Clijsters (belga). 2012: Djokovics, Viktorija Azarenka (fehérorosz).
