Kézilabda-vb: Nyitány ellenszélben?
– Az olimpián negyedik lett az együttes. A már-már bravúrosnak mondható eredmény most zsák a háton?
– Egy sportember számára a siker soha nem lehet teher. Kötelezettséget persze jelent, ugyanakkor önbizalmat is adhat. Az olimpián történtekből építkeznünk kell, de úgy, hogy kizárólag előre nézünk. A világbajnokság új kihívást jelent, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy megfeleljünk a korábbiaknál kétségkívül magasabb igényeknek.
– A feladat nem egyszerű: hiányzik a kapuból Fazekas, a jobbszélről Iváncsik Tamás és Gulyás, a balátlövő posztjáról pedig Ilyés...
– A vébére jelölt keret – éppen azért, mert az említettek különféle okok miatt nem tartanak most velünk – alapvetően különbözik a londonitól. Jó néhány fiatal kap bizonyítási lehetőséget Spanyolországban, így a félig-meddig újoncok, az eddig csak másodhegedűs játékosok és a rutinos klasszisok ötvözete a jelenlegi válogatott. Az összetételből akár erőt is meríthetünk, bár egyéb tekintetben éppen az erő a legkevésbé a jellemző a csapatra. A társaság zömének háromnegyed éve nem volt pihenője, így a megszokottnál jóval rövidebb felkészülés során az volt legfontosabb feladatunk, hogy regeneráljuk a kilúgozott játékosokat.
– Akik között négy jobb- és csak két balátlövő található...
– Ilyés kiválása miatt részben a kényszer alakította így a keretet. Ennél jóval nagyobb gondnak tartom, hogy az újdonsült csapatkapitányon, Harsányi Gergelyen kívül nincs jobbszélsőnk. Igaz, Krivokapics annak idején ezen a poszton kezdte pályafutását. Sok múlik majd a kapusokon is: Mikler és Tatai korábban rendre második számú jelölt volt csupán, most viszont kulcsszereplő lesz.
– Mit szól a csoportbeosztáshoz? Belehúztak?
– Mondjuk inkább úgy, hogy a spanyolok húztak be bennünket. Házigazdaként a sorsolás utolsó előtti körében választhattak, hogy melyik hatosba akarnak kerülni, s ők úgy döntöttek, a miénkbe. Bivalyerős a csapatuk, ráadásul otthon lesznek, és nem is titkolják a céljukat: a világbajnoki dobogó tetejét nézték ki maguknak. Mellettük ott vannak a horvátok, akik az olimpián kétszer is legyőzték a magyar válogatottat, és az európai topcsapatokban játszó klasszisaikkal most is éremesélyesek. Az egyiptomiak és az algériaiak hozzávetőleg azonos tudásúak, előszeretettel alkalmazzák a nyitott védekezést, roppant kellemetlen ellenfelek. Meggyőződésem: csak az ausztrálok lógnak ki ebből a mezőnyből.
– Ha már Egyiptom szóba került: a csapat első, szombati riválisa a múlt hét végén Szerbiában tizenöt góllal ütötte ki a házigazdát... A kapitányt kiütötte a hír?
– Ettől a valóban megdöbbentő különbségű győzelemtől függetlenül is azt mondom: ellenük aztán tényleg nehéz lesz. És nem csak azért, mert minden világverseny első meccse nehéz. Hanem azért is, mert náluk nagyobb hátszele egyetlen válogatottnak sincs. Elég, ha vetünk egy pillantást a nemzetközi szövetség vezérkarának listájára.
– A szövetség vezetése a negyeddöntőbe jutást tűzte ki célul. Most aláírná az 5–8. hely valamelyikét?
Egy férfi világbajnokságon nyolc közé kerülni nagyjából akkora érdem, mint a nők hasonló eseményén az elődöntőbe jutni. Vagyis remek eredmény. De én már a tizenharmadik világversenyen vezetem valamelyik magyar válogatottat, így aztán túl sok a tapasztalatom ahhoz, hogy biankó csekket aláírjak.
