Kirúgta a labdát a lelátóra, majd lehúzta a mezét és hiába próbálták visszatartani a Pro Patria játékosai, levonult a pályáról. Játékostársai a csapat vezetőivel együtt követték: az öltözőbe vonultak, a mérkőzés az első félidő közepén véget ért. Az Olasz Labdarúgó Szövetség azonnal vizsgálatot indított, a Pro Patria súlyos büntetésre számíthat. Hiába az Európai Labdarúgó Szövetség reklámkampánya, hiába a szurkolók sportszerűtlensége miatt a csapatokat sújtó pénzbüntetés, a rasszizmust, a másságot nem viselő intoleranciát a jelek szerint nem könnyű száműzni a lelátókról.

Az ember azt hinné, hogy az olyan országokban, ahol a sötét bőrszín már régóta nem kelt feltűnést az utcán, a rasszizmus gyökértelenné válik. De sajnos nem így van. Angliában csupán az elmúlt évben jó néhány incidens borzolta a kedélyeket. Tavaly nyáron bíróságon hallgatták meg John Terryt, a Chelsea és az angol válogatott 31 éves védőjét, mert egy mérkőzésen rasszista megjegyzésekkel illette a Queens Park Rangers védőjét, Anton Ferdinandot. A kínos intermezzo a tekintélyes londoni The Guardian hasábjait is megjárta, s noha a két játékos közben kibékült, az ügyet már nem lehetett szőnyeg alá söpörni.

Kijelentései Terrynek 2500 fontjába, s a labdarúgó-Európa-bajnokságról történő kizárásába kerültek. A tavaly nyári Eb előtt amúgy is súlyos aggodalmak merültek fel a játékosokban és a rendezőkben az ukrajnai futballstadionokban mindennapos rasszizmus miatt. Félő volt, hogy a megszokott rigmusok az Eb alatt is fel-felhangzanak majd. Nem csoda, hogy az angol válogatott játékosa, Theo Walcott kijelentette: a családja nem utazik el az ukrajnai helyszínre, elkerülendő az incidenst. Válogatott játékostársa, Sol Campbell pedig azzal mondta le a részvételt, hogy „nem szeretne koporsóban hazatérni”.

Az angol sajtót is megjárt incidens diplomáciai üggyé fajult, s az ukrán külügyi tárca vezetője, Oleh Volosin megjegyezte: vajon az angol futballstadionokban megjelenő náci szimbólumok miatt kell-e félni az ottani pályákon? De ezzel nem tudta megnyugtatni az Eb-re készülő, sötét bőrű játékosokat. Az olasz Mario Balotelli például szabály szerint megfenyegette a rasszista drukkereket, mondván: ha a pályán éri a bőrszíne miatt inzultus, akkor levonul, ha az utcán, akkor meg börtönbe megy – ugyanis nem hagyja szó nélkül, annyi szent. Az UEFA francia illetőségű vezetője, Michel Platini – aki játékos korából nem nagyon ismerhette az ilyen típusú inzultust – igyekezett elejét venni a konfliktusnak, s figyelmeztetett, aki levonul, sárga lapos figyelmeztetést kap.

Ez hathatott, mert az Eb-n Balotelli nemhogy pályán maradt, de csapata egyik legjobbja volt, s jórészt neki köszönhették az olaszok az ezüstérmet. Mellesleg lett volna oka a sértődésre, mert a spanyolok elleni csoportmérkőzésen az ellenfél szurkolóinak egy csoportja végighuhogta a mérkőzést. Nincs egyetértés még a labdarúgó vezetők között sem arról, miként kellene reagálni az ilyen típusú incidensekre, s milyen módon illene szankcionálni ezeket a sportszerűtlenségeket. Sepp Blatter, a FIFA elnöke bírálói szerint homokba dugja a fejét, amikor kijelenti: szerinte a futballban nincsen jelen a rasszizmus, és a játékosok közötti konfliktusokat egy kézfogással kellene lerendezni.

„Előfordul persze, hogy egy játékos nem odaillő módon szól, vagy gesztikulál az ellenfeléhez. De ez csak egy játék, amelyben előfordulnak az ilyen dolgok. Nagyon keményen küzdünk a futballon belüli diszkrimináció és rasszizmus ellen.” Hasonlóan vélekedik az ügyről Angel Maria Villar Llona, a spanyol futballszövetség (RFEF) elnöke is, aki szerint a spanyol labdarúgásban semmiféle probléma nincs a rasszizmussal. Mondta ezt, miközben a RFEF húszezer eurós büntetést volt kénytelen fizetni az Európa-bajnokság során a szurkolók rasszista megnyilvánulásai miatt. S miközben tavaly Daniel Alves, a Barcelona sötét bőrű brazil jobbhátvédje azt nyilatkozta, hogy feltartóztathatatlan a rasszizmus a spanyol labdarúgásban. Úgy látszik, a pályán jobban hallani a sértegetéseket, mint a díszpáholyban.

„Nem rasszisták” a szentpétervári Zenit szurkolói sem, csak éppen tűz alá vették a klub vezetőit, azt követelve, hogy csak fehér és kizárólag heteroszexuális focisták játsszanak a csapatban. A 2018-as vb egyik helyszínének számító Szentpétervár szurkolóira korábban Dick Advocaat és a Krilja Szovjetov csapatának egyik kolumbiai futballistája is panaszkodott. „Nem vagyunk rasszisták, csak fontosnak tartjuk a Zenitnek azt a hagyományát, amely mellőzi a fekete játékosokat” – áll az egyik befolyásos szurkolói csoport közleményében. Az ultráknál a brazil Hulk nyári szerződtetése verte ki a biztosítékot.

Hazai, szláv, balti vagy skandináv labdarúgók alkalmazását szorgalmazzák, „mentális, történelmi és kulturális okok miatt”. Emellett tiltakoznak a kezdőcsapatba kerülő „szexuális kisebbségek” miatt. A drukkerek korábban Advocaatot, a Zenit akkori trénerét is nyomás alá helyezték, aki bevallotta, hogy emiatt nem tudott bizonyos játékosokat a klubhoz vinni. Jó lenne azt hinni, hogy a fenti jelenségek a hazai pályákra nem, csupán a külföldiekre jellemzőek. De ha a honi stadionok kulturálatlan légkörét egy pillanatra elfeledtük volna, az augusztus 15-én rendezett Magyarország–Izrael válogatott mérkőzés úgyis emlékeztetne a hazai realitásokra.

A lelátóról felhangzó „mocskos zsidók” szavalókórus a jelek szerint még a hasonló eseteket kesztyűs kézzel intéző hatóság rosszallását is kivívta, olyannyira, hogy a magyar kormány „a leghatározottabban elítélte” a szurkolók viselkedését. Kár volt eddig várni. Az ugyanis tény – amint ezeken a hasábokon Hegyi Iván kollégánk megírta –, hogy a rasszizmus legalább két évtizede fertőzi a magyar futballt. Sőt, mintha a demokrácia felhatalmazást adott volna a legsötétebb eszméknek. Pedig az ügyben érintett politikusok ma már nálunk sem bújhatnak a „nem értek a focihoz” cinikus megjegyzés mögé, s kénytelenek ebben is a nemzetközi, vagy az európai normákhoz igazodni.

Csodafegyver persze nem létezik. De mindenütt megpróbálnak tenni valamit. Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) kulturális oktatásra járatná a külföldi játékosokat, hogy visszaszorítsa a rasszista megnyilvánulásokat. A BBC internetes oldala szerint mindez abban a 93 pontból álló tervezetben szerepel, melyet az FA készített David Cameron miniszterelnök felhívása nyomán. A kormányfő a múlt év elején az angol pályákon elharapózott rasszista jelenségek visszaszorítását kérte a szövetségtől az után, hogy a Premier League két sztárja, a már említett Terry és Luis Suarez (Liverpool) is durván sértegette ellenfelét.

Az akcióterv a Premier League-ben játszók 60 százalékát kitevő külföldi futballisták beilleszkedését segítő ötlet mellett tartalmazza azt is, hogy a klubok játékosaikkal és edzőikkel is csak olyan szerződéseket kössenek, melyeknek külön részét képezi egy diszkriminációellenes rész. Félő azonban, hogy a játékosok beiskolázása nem lesz elég. A szurkolókat sem ártana kulturális képzésben részesíteni.

Boateng a 26. percben befejezte