Kilátás az alagútból

Nem üzlet, hanem társadalmi felelősségvállalás – mondja Leisztinger Tamás, a Diósgyőr futballcsapatának többségi tulajdonosa, akinek hosszú távú célja, hogy a borsodi együttes az Európa Ligában szerepeljen.

- Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy szerepet vállalt a diósgyőri labdarúgásban?

- Volt.

- Akkor, amikor – a fogadási csalásokkal összefüggésben – őrizetbe vették L. Ákost, a csapat kapitányát?

- Érdekes módon nem. A neuralgikus pont az együttes szereplése és a környezet alakulása. Ha mindkét tekintetben negatív hatások érnek, s a munka kilátástalannak tűnik, akkor válságos időszakot élek. Ilyen két alkalommal volt az utóbbi három évben: mindkétszer tavaly.

- Az is megfordult a fejében, hogy kiszáll?

- Mit jelent a kiszállás?

- A futballbiznisz befejezését.

- Mi az, hogy biznisz? Mert üzlet itt nincs: nyomokban sem lelhető fel. Egyelőre havi ajándékozási szerződésem van a klubbal.

- Ez miért előnyös egy üzletember számára?

- Sokféleképpen lehet társadalmi felelősséget vállalni, s ez az egyik módja. A kérdés az: van-e értelme akkor, ha már nincs szurkoló? Magukért kevesen csinálják, és ha üzletről nem beszélhetünk, akkor csak arról lehet szó: jó érzés sokaknak örömet okozni. Ám, ha nincsenek drukkerek a lelátón, akkor felvetődik: miért?

- A fanatikus rajongók miatt döntött a miskolci befektetés mellett?

- Amikor a kiválasztással foglalkoztam, ez a téma nem volt a fejemben. Aki távolról jön, az nem érzi ennek a jelentőségét, de amikor belép, azonnal megérti, mit jelentenek a szurkolók.

- Voltak momentumok, melyek során úgy tetszett, érzelmileg is nagyon kötődik a klubhoz: a nyakába tekert sállal ünnepelte az NB II-es bajnoki címet, miközben amúgy finoman szólva sem keresi a nyilvánosságot.

- Annak az eseménynek nagyon komoly érzelmi töltete volt, s a hangulat magával ragadja az embert.

- Annyira, hogy merészebb célokat is megfogalmaz?

- Igyekszünk fontolva haladni. A klubvezetés limitált eszközökből gazdálkodik. A legfontosabb most az, hogy éljünk az olyan vissza talán soha nem térő lehetőségekkel, mint a tao-program és az egyéb támogatási formák. Ezek segítségével maradandót alkothatunk, mert annak tartom az utánpótlásbázis kialakítását vagy az új stadion fölépítését. Persze egy év alatt nem lehet behozni harminc esztendő lemaradását, de három évet lehet haladni.

- Ez elméleti feltevés vagy tapasztalat?

- Építettünk egy négypályás utánpótláscentrumot, amelyet két játéktérrel bővítünk. A stadion, ha a tao-program életben marad, 2014-re elkészülhet. Ezt nehéz lenne nem sikerként megélni. Igaz, meg kell említenem, hogy a helyi összefogás hiánya meglepett. Egymilliárd forintot nyertünk a társaságiadó-kedvezménynek köszönhetően, de csak hatszázmilliót tudtunk lehívni. A nyolcszázmillió forintos költségvetésünknek csupán három százaléka származik a szponzorációs bevételekből. Az utóbbi érthető, mert a gazdasági válság idején a vállalatok marketingkiadásai csökkennek, ám a tao-programban még pénzügyi előnyökkel is jár, ha a cégek beszállnak. Nem tudom mivel magyarázni, hogy nem álltak mellénk, de a jelenség elgondolkodtat.

- Mindenesetre a tervekből úgy látszik, hosszú távra tervez Miskolcon.

- Ez olyan, mint az alagút: ha egyszer bemegy az ember, csak a végén jön ki.

- Mondataiból mintha az a kép rajzolódna ki: lehetetlen üzleti alapon sportvállalkozást működtetni idehaza.

- Inkább azt mondom: az üzleti alapú működéshez nagyon magas belépési küszöböt kell átlépni. Az látszik: a bevételi struktúra, amely a televíziós jogdíjakon, a közönség elköltött pénzén, valamint a szponzori juttatásokon nyugszik, nem tart el egy középmezőnybe tartozó csapatot. További hat-tízmillió eurós ráfordításra van szükség ahhoz, hogy úgy tekinthessünk a futballra, mint bizniszre, mert ekkora befektetéssel már jó eséllyel el lehet jutni az Európa Liga főtáblájára. Ez az álmunk, s abban reménykedem, hogy jó szakmai stábbal ezt az összeget akár két-hárommillió euróra is mérsékelni lehet.

- Hogyan?

- A jó szemű megfigyelő, a megfelelő taktika, a felkészült szakvezető ennyit érhet.

- A Diósgyőr a legtöbb szurkolót vonzó együttesek egyike. Milyen szerepe van a drukkerek költésének a büdzsében?

- Más modell lehet eredményes, mint Nyugat-Európában, ahol a szurkolók a jegyvásárláson kívül is sokat költenek a meccsnapokon. Én a márkaépítésben hiszek. A megye csapatává szeretnénk válni, roadshow-t szervezünk, DVTK-sört, -tejet és -kávét forgalmazunk.

- Ám most éppen csökken a nézőszám...

- Ennek alapvetően két oka van. Az egyik az élvezhetetlen játékunk, a másik a lehetetlen meccskezdési időpontok. Akár kétezer szurkolót is veszíthetünk a rossz időzítés miatt, ami jelentős bevételkiesést okoz.

- Ha már a bevételek: mekkora büdzsével lenne esély a kitörésre?

- Megnéztem az EL-részvevő klubok költségvetését: akadnak hatvanmillió euróból gazdálkodó csapatok, de a legkisebb tétel is tizenötmillió euró.

- Az elérhető?

- Van attól lejjebb is. Az érhető el.

Leisztinger Tamás
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.