FAZEKAS NÁNDOR válogatott kapus arra a kérdésre, hogy szokott-e álmodni a kézilabdáról: „Nem. Éjjelente aludni szoktam.” (Február 3.)

SZEPESI GYÖRGY legendás rádióriporter arra kérdésre, hogy melyik futballcsapat összeállítását nem mondja fel: „Az NSZK-ét sorolom a legnehezebben. Az az ötvennégyes döntő a legfájóbb emlékem. S mindinkább úgy érzem, a magyar futball számomra is felemelő históriája az elszalasztott lehetőségek története is egyben. Nekem is volt, ami kimaradt: sosem kiálthattam a mikrofonba, hogy a magyar labdarúgó-válogatott világbajnok!” (Február 4.)

DÉNES FERENC közgazdász a sportgazdaság fejlődésének gátjairól: „Akkor lehetséges az előrelépés, ha a szereplők jóléte attól függ, milyen szolgáltatási teljesítményt nyújtanak. Nem tudom elfogadni például azt az edzői érvelést, hogy kevés a fizetés, azért nem foglalkozik több gyerekkel, vagy nem szán több időt a csapatra. Ha egy agysebész felnyitja a fejemet, akkor nem hagyja összevarratlanul azért, mert nem elégedett a bérével.” (Február 8.)

BUJDOSÓ IMRE kardvívó olimpiai bajnok az 1992-es olimpiai „kudarcról”: „Barcelonában csak ezüstérmesek lettünk, ami akkora szégyen volt, hogy ha vonattal jövünk haza, nyilván már Rákosrendezőnél leszállítanak bennünket.” (Május 3.)

DOMBI TIBOR hatszoros magyar bajnok debreceni futballista az öniróniájáról: „Volt ebből problémám bőven, mert egy-egy nyilatkozatom után nem győztek rám kérdezni: hogyan beszélek a magyar futballról? Pedig csak annyi történt: láttam, mi van, és elmondtam, amit gondolok. Azért az egyáltalán nem felejthető, hogy olyan meccsen mutatkoztam be a válogatottban, amelyen 7-1-re kikaptunk a hollandoktól.” (Május 14.)

LAURENCZ LÁSZLÓ, a női kézilabda-válogatott korábbi szakvezetője Nagy László ügyéről: „Ne röhögtessük ki magunkat! Ki veheti komolyan egy havonta huszonötezer eurót kereső kézilabdázótól azt, hogy tíz helyett huszonöt eurós napidíjért lobbizik? Ráadásul azok után is sorozatban mondta le a meghívást a keretbe, hogy a szövetség teljesítette a részéről megfogalmazott igényeket. Mondjuk ki: Laci hülyített mindenkit.” (Május 18.)

DR. TISZEKER ÁGNES, a Magyar Antidopping Csoport vezetője a tavasszal pozitív tesztet produkáló Fazekas Róbert, Juhász Adrián, Török Béla hármasról: „Ez a trió tökéletes anyagot szolgáltatott a Hogyan bukjunk le a doppingvizsgálaton? című tankönyvhöz.” (Július 13.)

SZILÁGYI ÁRON, a kardvívás olimpiai aranyérmese versenye másnapján: „Szerintem eltelik egy-két hét is addig, amíg a zsigereimbe ívódik, milyen társaság tagja lettem, bár Kovács Kokó már reggel azzal fogadott, hogy üdvözöl a klubban.” (Július 31.)

BERKI KRISZTIÁN, a lólengés olimpiai bajnoka arra a kérdésre, hogy az edzőjére utalva beszél-e többes számban: „Hát persze. Ő pont ugyanannyit dolgozott ezért a napért, mint én, és éppen annyira az ő sikere is ez, mint az enyém.” (Augusztus 6.)

SIDI PÉTER sportlövő arra a felvetésre, mennyire fontos az irányzék, amelyet elloptak tőle londoni versenye előtt: „Nagyjából olyan ez, mintha egy Forma–1-es autóból kilopnák a kormányt.” (Augusztus 7.)

KÖKÉNY ROLAND kajakos, aki harminchét esztendősen lett olimpiai bajnok: „Harminckét éve kajakozom, iszonyatos mennyiségű munkát raktam a sportba, és most feljutottam végre csúcsra. Azt hiszem, itt kell abbahagyni.” (Augusztus 9.)

KISS GERGELY háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, miután az együttes kikapott az olaszok elleni londoni negyeddöntőben: „Köszönöm azt a tizenöt évet, amelyet ebben a csapatban tölthettem.” (Augusztus 9.)

KOZÁK DANUTA, a női kajakszóló ötkarikás bajnoka a verseny döntője után: „Úgy érzem: az olimpiát könnyebb volt megnyerni, mint az otthoni válogatót.” (Augusztus 10.)

BORKAI ZSOLT, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke arra kérdésre, sportnemzet-e a magyar: „Nem vagyunk sportnemzet. Az olimpián remekül szerepeltünk, de az élsport nem kezelhető külön azoktól a mozgásformáktól, amelyeket egészségük megőrzése érdekében végeznek az emberek. (...) Majd akkor leszünk sportnemzet, ha megteremtettük a lehetőségét annak, hogy a feltételes módot elhagyhassuk.” (Augusztus 27.)

LUIS SUAREZ aranylabdás és BEK-győztes spanyol futballista az „Építész” becenévről: „Szerettem ezt az elnevezést, nagy megtiszteltetést jelentett. De Kocsis és a többi nagyszerű társ nélkül soha nem ragyogott volna az épület...” (Szeptember 22.)

KOÓS JÁNOS táncdalénekes arra a felvetésre, jár-e még FTC-meccsekre: „Mind szomorúbban és magányosabban. A barátaim, akik mindig velem jöttek, egytől egyig elmaradtak. Nem csodálom.” (Szeptember 29.)

MARKOVITS LÁSZLÓ Vasas-elnök a szakosztályok fenntartásának nehézségeiről: „A Szilágyi Áront is felnevelő vívószakosztályunk öt és fél millió forintot kapott műhelytámogatásként 2012-ben. Tizenötmillió hiányzik az éves működéshez. Hogyan teremtsük elő ezt az összeget egy olyan sportágban, amely finoman szólva sem a szponzorok első számú célpontja?” (Október 11.)

BARÁTH ETELE, a kajakszövetség elnöke arról, miért „igazol” külföldre mind több klasszis: „Meg kell szoknunk, hogy érdeklődnek utánuk, mert – ahogyan a barátaim egyike fogalmazott – a magyar kajakosok olyanok, mint a brazil futballisták.” (Október 31.)

Válogatta: P. P.