Amerre csak nézett, ragyogó játékost látott az ember a válogatott futballisták hagyományos találkozóján. Csend csupán akkor volt, amikor a Puskás Ferenc stadion főépületénél az MLSZ vezetői megkoszorúzták a szövetség centenáriumi emlékművét, majd a szomszédos szállodában (amelyet a korábbi spílerek még ma is „Stadionnak” hívnak, noha a hotelt már másként nevezik) úgy ment a szöveg, mint régen a labda.

Nem csoda, ha a díszvendégeket Darvas Szilárd vidám versével mulattató Koltai Róbert is megilletődöttnek tetszett – na ja, a kitűnő színművész édesapja a Vasas, majd a Csepel szakosztályvezetője volt –, és Csányi Sándor MLSZ-elnök sem pusztán protokollköszöntőt tartott. Derű volt és tisztelet. Meg igazi sporttörténet. Az övék és a mienk.