Kemény: Kerülöm a kompromisszumot
Kemény Dénes: a tiszta viszonyokért
Ha 1996-ban, amikor a comói tóparton koktélozgatott a helyi klub edzőjeként, azt mondja valaki, „Dénes, te háromszoros olimpiai bajnok csapat trénere leszel”, másvalaki meg azt: „Egyszer te vezeted a Magyar Vízilabda Szövetséget”, melyiküket nézi inkább hülyének?
Azt, aki a kapitányi triplázást jövendöli. Anélkül, hogy alábecsülném az elnöki pozíciót, lássuk be, ebbe a székbe elég sokan beülhetnek. Annak az esélye viszont, hogy valaki egymás után három olimpián a dobogó tetejére vezeti a csapatát, közelít a nullához.
Ehhez képest csak nagy versenyben győzte le az elnökválasztáson korábbi játékosát, a kétszeres ötkarikás aranyérmes kapus Gergely Istvánt. Meglepte a szoros eredmény?
Mivel az egyes klubok eltérő számú voksot adhattak le, még úgy is izgalmas lett a vége, hogy hét élvonalbeli női együttesből négy, tizenhárom első osztályú férficsapatból pedig kilenc képviselői rám szavaztak. De hozzáteszem: miután én egyetlen percet sem töltöttem kampányolással, a riválisom mögött állók viszont folyamatosan lobbiztak, olyan nagyon nem csodálkozom a végeredményen. Biztos vagyok abban, hogy a Pistára voksolók között legalább felerészben olyanok is voltak, akiknél célt ért a velem való riogatás.
Riogatni azzal lehet, aki okot ad rá...
Nyilván így is volt, hiszen kapitányi időszakomban rendszeresen meg kellett hoznom olyan döntéseket is, amelyek sértettek bizonyos érdekeket. És megígérhetem: a jövőben változatlanul kompromisszumkerülő maradok. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne meggyőzni bármiről.
Talán attól tartanak az önnel kevésbé rokonszenvezők, hogy nem lesz elég simulékony?
Ha a simulékonyság ellentéte a határozottság, akkor okkal tartanak tőle.
A megválasztása után azt nyilatkozta: „Nálam minden fekete vagy fehér lesz.” Eddig nem volt az?
Azt nem tudom. Amire én gondolok, az csupán annyi: nem létezhet olyan helyzet, hogy a megalkotott szabályoktól akár a legjobb barátom kedvéért is eltérjek. Eleinte biztosan sokan furcsállják majd ezt, de később, ha látják, hogy minden mindenkire egyformán vonatkozik, megértik, mi a célom a tiszta viszonyok megteremtésével.
A legsürgetőbb feladatának a sportági költségvetés rendbehozatalát jelölte meg. Azért áll így a magyar póló, mert olyan az ország gazdasági helyzete, amilyen, vagy azért, mert a férfiválogatott úgy szerepelt az olimpián, ahogyan?
Már most is kerülném a ködösítést: szerintem ezért is, azért is.
Martin György: elnökből nagykövet?
Mire a legbüszkébb távozóban?
Arra az összesen hatvan éremre, amelyet elnöki időszakomban a magyar felnőtt és korosztályos válogatottak nyertek a világversenyeken.
Mekkora helyet kér magának a játékosok és edzők mellett a dobogón?
Egy talpalatnyit mindenképpen. Álszerénység lenne, ha azt mondanám, hogy nem volt részem a nyugodt felkészülés és a biztos alapok megteremtésében. De akad itt más is. Amikor elkezdtem, egy válogatott játékos hatvan- és nyolcvanezer forint között keresett, ma meg...
A húszszorosát?
Annál is többet.
Akkor pláne jogos a kérdés: miért nem pályázott?
Azért, mert Dénessel megállapodtunk: egymás ellen nem indulunk. És úgy ítéltem meg, a jelen helyzetben ő többet tehet, hatékonyabban dolgozhat a sportágért, mint én.
Mit szólt a szoros választási eredményhez?
Azt hittem, Kemény jóval nagyobb fölénnyel nyer. Az előzetes erőfelmérés is ezt ígérte, de mifelénk egy titkos voksoláson bármi megeshet. Vagy ha bármi nem is, annyi mindenképpen: aki személyesen a támogatásáról biztosított, az szemrebbenés nélkül húzza be az x-et a másik neve mellé.
Jönnek a boldog nyugdíjasévek? Könyvtárszoba, whisky, szivar?
Csak nem... Megígértem az elnök úrnak, hogy segítek neki részint a nemzetközi fronton, részint pedig a folyó ügyek intézésében. Azt kérte, hetente kétszer-háromszor legyek ott a szövetségben, s amíg igényt tart rá, ez így is történik.
Mi lesz az első atyai jó tanácsa?
Talán az, hogy feltétlenül folytassa az elindított utánpótlásprogramokat, a női pólóra pedig nagyon figyeljen oda, mert a lányok győzelmei éppen annyi olimpiai pontot érnek, mint a fiúk sikerei. Viszont csak a tizedükbe kerülnek.
Azt beszélik, a nemzetközi szövetség nyári tisztújításán biztosan beválasztották volna a FINA vízilabda-szakbizottságába, ha elnök marad. Elúszott a magyar tagság esélye?
Erről szó nincs, mert Kemény azt szeretné, ha továbbra is én lennék a jelölt a pozícióra, s mivel idehaza – a háromszoros olimpiai aranyérmes Gyarmati Dezső után másodikként – örökös tiszteletbeli elnöknek választottak, ennek nem létezik adminisztratív akadálya.
Elnökből nagykövet lesz?
Nem tudom, helyénvaló-e a jövő idő, mert éppen Nagyváradra tartok, ahol az európai szövetséget képviselem a helyi csapat és a német Spandau Bajnokok Ligája-meccsén.
